Ideiglenes befogadója vagyok egy kiskutyának. Hogyan segíthetnék rajta?
Nem tudni, hogy milyen volt az eddigi élete. Nagyon fél. Aludni sem tud rendesen, mert a legapróbb zajra is felpattan. Az ételt habzsolja.
1 hete van nálam. Egy kicsit javult már a helyzet. Rengeteget simogatom, hogy megtanulja, a kéz nem bánt.
Sokat jutifalizunk is, de egyenlőre csak a kaját látja benne, amit muszáj megszereznie, mert lehet, hogy csak soká kap legközelebb.
Próbáltam tanítgatni. Például az "ül" hallatára (meg kb minden szóra, amit felé intézek, bármilyen hangsúlyban) azt hiszi, hogy leszidom -> remeg, megadja magát.
Viszont, ha kicsit is engedékenyebb vagyok, akkor egyből azt hiszi, hogy ő a főnök.
Ezt értsétek úgy, hogy foglalkoztam már kutyákkal, és alap helyzetben tudom mit kell tenni. De ő egy nagyon félős kutya (ilyennel még nem volt dolgom), akit valószínűleg még sosem simogattak, viszont kézzel tuti ütötték.
Csak kutyák társaságában láttuk feloldódni. Szerintetek örökbe adásnál a kutyás helyet kéne előnyben részesíteni?
Lehetőleg csak hozzáértők írjanak! Köszönöm :)
Először is ne simogasd meg zabáltasd folyton, mert azzal csak a saját gyengeségedet bizonygatod, holott neki most pont egy magabiztos, erős falkavezérre van szüksége, aki a példaképe lehet, aki megmutathatja neki, hogy a világ nem veszélyes, egyszóval aki mellett bátran feloldódhat. Ha nem érzi a kontrollt, hogy valaki felügyel minden helyzetet, akkor valószínűleg sosem fogod tudni teljesen rendberakni.
Ha tényleg ilyen szintű a probléma, hogy minden szóra összerezzen, akkor én szakember segítségét javasolnám, nézze meg valaki, min kéne javítani, mutassa meg, hogy hogyan viselkedj vele a mindennapokban - éveket spórolhatsz vele, és most nem túloztam. Egy félős kutya rehabilitációja sosem gyors, de ha lövésed sincs róla, mit csinálsz, vagy nem jól értelmezel egy amúgy jó tanácsot, azzal csak elhúzod és súlyosabbá teszed a kutya bizonytalanságát, és hónapok is eltelhetnek, mire egyáltalán akárhogy örökbeadható lesz a kutya. És akkor a megfelelő gazda még sehol nincs.
Ha kutyákkal oldódik, akkor azzal egyébként lehet kezdeni valamit, de csak megfelelő kutyákkal, akik nem a hülyeséget rakják bele, meg nem erősítik a félelmeit. De örökbe egyelőre nem adnám se kutyás, se nem kutyás családba, rehabilitáció után meg tök mindegy lenne. Momentán ha elrakod egy kutyás családhoz, az több potenciális veszélyt is hordoz magában: egyrészt lehet, hogy elkezd a kutyához kötődni, és le se szarja az embereket, mert az egyszerűbb, másrészt meg ha ő lesz a dominánsabb, akkor simán beránthatja magával a másikat is ebbe a bizonytalanságba, és onnantól kezdve ketten fognak hisztizni. Elsülhet persze jól is, de elég lutri.
Nem simogatom és zabáltatom folyton.
Minek válaszolsz, ha értelmezni is lusta vagy egy szöveget?
"Rengeteget simogatom"
"Sokat jutifalizunk"
sok, rengeteg = folyton ???
Nyilván a körülményekhez képest sok az a sok. Nem gondolod, hogy reggeltől estig csak simogatom és közben lógatom a szájába a kaját???
folyton = túl sokat
Nem, nem gondolom, hogy 24/7 ezt csinálod, de abban biztos vagyok, hogy túl nagy hangsúlyt helyezel a simogatásra és a jutifalatozásra.
Egyébként tovább jutottál az első mondatomnál, vagy rögtön felháborodtál egy kis költői túlzáson, és azonnal elkönyvelted, hogy minden más hülyeség? Csak hogy tudjam, érdemes-e itt tovább koptatnom a billentyűzetet.
Akkor segíts, hogy mi mással érhetném el, hogy megszokja az emberi végtagokat.
Nyugi, nem csak az első mondatig jutottam. Eszembe jutott szakemberhez fordulni, de ha meg lehet nélküle is oldani, akkor mindent megteszek érte.
Egyébként folyamatosan fejlődik, és nem várom, hogy holnapra teljesen kicserélődjön.
Most azokat írtam le, amiben segítségre szorulunk.
De ne hidd azt, hogy teljesen reménytelen a dolog.
Köszönöm. :)
Az ok nélküli simogatás nem túl gyakori, de mindenképpen masszírozni fogom helyette.
A hangokra is tudsz javasolni valamit? Akkor kezd el remegni, ha tudja, hogy hozzá szólok.
Csak a "gyere ide" működik rettegés nélkül, de az idáig mindig, minden helyzetben, mindenhol. Az utcán is mindig jön.
Amikor először ráraktam a pórázt, nem értette mi van, ment volna minden felé. Már tudja, hogy csak utánam jöhet ki az ajtón, és csak akkor, mikor szólok. Nagyon szépen sétál, nem húz (néha elkalandozik kicsit, és lemarad, de egyből veszi a lapot). De ebben az esetben szinte csak a testbeszédet használtam nála.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!