Hogy viseltétek a kutyátok végső elaltatását?
Megállapodtunk a kutyámmal, hogy jelez, ha elég volt neki és úgy érzem ez az idő eljött sajnos. Öreg és beteg, már nem kutyához méltó az élete. Két napja érzem azt, hogy feladta és nem akar már tovább harcolni. Csak néz rám nagy boci szemekkel, az én szívem pedig majd megszakad. Felhívtam a dokinkat, hétfőn vár minket, vagy kijön, reggel megbeszéljük.
Tudom, hogy neki így lesz a legjobb, de ő az első kutyusom és amióta tudom, hogy vége, folyamatosan csak ülök mellette és zokogok. Tudom, hogy ez hétfőn sem lesz máshogy, már szabit is kivettem aznapra. Képtelen lennék bemenni dolgozni.
Egy állatorvos mennyire van hozzászokva ilyen pillanatokban a könnyekhez? Kibírta itt valaki ezt a procedúrát sírás nélkül? Mindenképpen ott akarok lenni mellette és elköszönni tőle, az utolsó pillanatig simogatni a buksiját és anyu is biztosan eljön velünk, de mindketten borzasztóan ki fogunk borulni úgy érzem.
Köszönöm a ti válaszaitokat is. Én is őrlődöm, hogy jó döntés-e. Egésznap ülök mellette sírva és próbálok kierőszakolni belőle valami jelet, hogy mi is lenne számára a jobb. Nagyon azt érzem, hogy nem akar tovább így élni és tudom, hogy ez is lenne a helyes döntés, de piszkosul nehéz.
Szeretnénk itthon eltemetni, úgyhogy ebben akkor megfogadom a tanácsotokat és megkérem a dokit, hogy jöjjön ő. A rendelőjébe úgysem szeretett bemenni soha.
Látom rajta hogy szenved, de nagyon nehéz kimondani a végítéletet. Igyekszek mellette nem zokogni, hogy ne érezze mennyire ki vagyok bukva, ne viselje ez is meg, van elég baja, de a pityergés napok óta állandó mellette. Nem tudom hogy fogom tudni összeszedni magamat hétfőre, hogy ne roppanjak össze mellette.
Sokan mondják, hogy egyfajta megkönnyebbülés a gazdinak is, ahogy látja, hogy a szenvedő kutyából elszáll az élet, de ezt most egyelőre nehezen tudom elképzelni.
válasza: válasza:Amikor kiderült, hogy a kutyánkon nem lehet segíteni és csak napjai vannak hátra, tudtuk, hogy eljön a pillanat a következő napokban, amikor nekünk kell kimondani, hogy vége. Lehet, hogy enélkül még néhány napig élt volna, de az már nem élet lett volna.
Volt (van) egy ismerősünk, akinek úgy éreztem, szólnom kell, mert nagyon szerette. Elmentem hozzá és kértem, ha úgy érzi, jöjjön be elbúcsúzni. Ő egy magas, nagydarab férfi. Bejött, lefeküdt a kutya mellé a szőnyegre és csendesen hullottak a könnyei. Na, ezért sem kell Neked tartanod magad. Sírj nyugodtan, még egy erős férfi is könnyezett, pedig nem is az ő kutyája volt. De nem szeretek róla múlt időben beszélni. Ő mindig a mi kutyánk marad és hinni akarom, hogy találkozunk még. <3
válasza:Nagyon sajnálom!
Ahogy olvastam ezt a kérdést elkezdtem pityeregni és beleképzeltem magam a helyzetbe. Nekem egy 1 éves vizslám van és...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!