Szakértők! Tényleg minden kutya előbb kutya, csak azután fajta? Bővebben lent.

Egy jó ösztönű kutya tudja, hogy hol a helye, nem csak a területvédésre tartottak, hanem úgy általában bármelyik. A visszahúzódó öreg kutyám világéletében egy vadállat volt a kerítésnél, pedig semmiféle rossz szándék nincs benne az emberek felé, sőt, leginkább leszarja őket, mióta nem fél tőlük. Egyszerűen csak otthon van, ezért őriz, pont. Egészen addig, amíg ki nem megyek, mert akkor félreáll, és onnantól kezdve én rendezkedem. A pitbullom szintén ugat, néha még hörög is, ijesztőnek nem mondanám, de a szándék látszik rajta, az egyszeri betörő szerintem nem mászna be mellé. Pedig ő meg aztán tényleg imádja az embereket, a fele sétánk azzal telik, hogy ne menj oda hozzá, oda se, oda se... És mindkét kutya simán bevédett, amikor egy rosszarcú idegennel szólalkoztam össze este séta közben. A falka és a falka területének védelme minden kutyában ösztönös, esetleg azoknál a kutyánál lehet a területőrzés gázos, akik semmiféle embert nem tekintenek veszélyforrásnak, de valószínűleg ez is csak az első rossz szándékkal közelítő emberig tart, szóval személyvédelem terén minden egészséges lelkivilágú kutyára lehet számítani valamilyen szinten. Hogy mennyire, az meg temperamentumtól függ, nem mindegyik mer pl. harapni vagy ilyesmi, és itt jön képbe a fajta meg az egyedi jellem, a kauk és társaik jó eséllyel elég tökösek ahhoz, hogy harapjanak, meg úgy általában határozottan lépjenek fel.

Már nem tudom, mit akartam ebből kihozni, de a kutya vs. fajta kérdéshez végülis kapcsolódik, úgyhogy most már nem törlöm ki :D

"milyen módszerekkel lehet elérni, ahogy egyikőtök a harci kutyákról írta, hogy ne támadjanak idegenekre"

Nem kell neki megengedni. Pont. Falkavezérség a helyén, tiltás, szocializálás, és ennyi, van egy biztonságos kutyád.

"de most mit tegyek, ha ezen kutyák a kedvenceim"

Hát akkor tarts ilyen fajtát, ha tényleg alkalmasnak érzed magad a feladatra. De amíg attól félsz, hogy úristen, mi lesz, ha mégis vadállat lesz a kutya, felejtsd el. Ha nem tudsz nála tökösebbnek lenni, ha egyáltalán látod az esélyét annak, hogy nem úgy fog viselkedni a kutya, ahogy te akarod, az önmagában is veszélyes, mert a kutya is látja a rést, és ha olyan típus, ki fogja használni.

Ha meg már a kölyökválasztásnál fogsz tartani, ne azt vidd haza, amelyik először a nyakadba ugrik, mert az lesz a legtökösebb, legdominánsabb, legnehezebben kezelhető. Szedj ki egy kölyköt az alom aljáról-közepéről, és legyetek boldogok. Meg válassz ki egy jó kutyasulit, ahova kiskorától lejártok tanulni meg szocializálódni.

Én ehhez csak annyit szeretnék hozzászólni az eddigieket felületesen átolvasva:

Az, hogy sétálni meg túrázni jártok a kutyával, még nem egyenlő azzal, hogy minden szembejövő megsimogatja. Én ismerek pár kuvaszt, tök nyugisan elvannak, de tulajdonképpen nem imádják, ha vadidegenek simogatják őket, és a gazdájuk nem is akarja, hogy ez legyen. Nekem is van egy kutyám, aki a legtöbb embert inkább csak elviseli, ezért, ha valaki megkérdezi, megsimizheti-e őt, akkor általában azt mondom, hogy bocs, de nem. Ettől még lehet vele menni mindenfelé, csak nem erőltetek rá olyasmit, amit utál.

Ha kifejezetten leányzó-csalogató kutyát szeretnél, akkor kevésbé bizalmatlan fajtákkal jobban jársz. :)

Neveléssel maximum azt lehet elérni, hogy tűri azt, amit alapesetben nem tűrne, de szeretni se fogja.

Az én kutyám nem annyira emberbarát, pedig helyes, közepes termetű, gyönyörű pofival, mindenki bügyörgetné, de ő meg szeretné, ha az emberek tartanák a távolságot. Mivel ez nem mindig kivitelezhető, egyszerűen nem törődik velük, nem figyel rájuk, de ez nevelés eredménye.

Tényleg vannak olyanok, akiknek ösztönből jön a kutya nevelése, én két kuvasz gazdival találkoztam, mindegyik idősebb pasi, halk szavú az egyik, de elég volt egyet rászólnia a kutyára, és viselkedett.

Ha kaud lesz, és neveled, nem fogja széttépni az embereket, de ez nem jelenti azt, hogy értékelni fogja, ha simogatják (pl. ha nem harap, hát figyelmeztetően morog), vagy hogy kutyabarát lesz.

Olvasva kaus, kájos, tibetis fórumokat, sokszor azt tapasztalom, hogy a gazdák szerint az a JÓ kutya, aki kint sétán nem enged a gazdi 3 méteres körzetébe senkit, aki tényleg kint is csőre töltött fegyver.

Attól, hogy egy kutya kau, káj, tibeti, még nevelni és szocializálni kell. Ne ő döntse el, mikor van veszély, hanem a gazda utasításait kövesse.

Az tök más, hogy kint közömbös, kontrollálható séta partner, de otthon önálló védelmezője a háznak

A jó pásztorkutya a saját területén kívül bizalmatlan, de amíg támadás nem éri, addig semleges. Egy baj van, 10 perc álldogálás után a sajátjának tekinti a területet. De ha ott van a gazda, akkor annak jelenlétében bárkit el kell tűrnie, aki normálisan közeledik.

Amúgy itt van néhány komondor vs gyerek videó:

http://www.youtube.com/watch?v=AxytFGGsmZs

http://www.youtube.com/watch?v=FYONdiEPsc0

Kaukazusink van abszolut nem agressziv kutya, rettento okos es hanyatt vagja magat mindenkinek setaltataskor, de amikor hazat kell h orizzen akkor hazat oriz es nem is enged be senkit es a kapu elott setalokat/acsorgokat is jelzi

Neveles kerdese