Borzasztóan el vagyok keseredve, mit tehetnék még?

Napokban írtam ki kérdést, mert két nagy kutya elég csúnyán megtépte a shar peiemet, akinek a fején, fenekén lettek sebek, 7000 Forintomba került, de nem is ez a nagyobb baj. Nem az enyém kezdeményezte a támadást, és ennek a két kutyának nem ez az első ügye, voltak már a bíróságon is miattuk. A probléma az, hogy rendszeresen hozzák őket a parkba ahol a kutyás közösség mozog, a gazdánál még póráz sincs évek óta. Ott köröznek, a gazda nem figyel oda rájuk a kutyák több száz méteres körzetben rohangálnak. Borzasztó élmény volt ahogy megtépték a kutyámat, és akárki kérdezte mi történt vele (látható sérülései voltak) és elmeséltem a dolgot egyből mondta az illető, hogy ja az a két kutya, egyik se normális, emberre is morogtak már sokszor. Erre ma megyünk ki a parkba, játszanak a kutyák, erre ő megáll az út közepén és még oda is integet, én meg vehettem pórázra az enyémet aki persze tiszta stressz lett, nem felejtette el amit vele csináltak és hiába behívható tuti odamenne hozzájuk. Azt hittem a kutyákban nincs bosszú, de ezt a kettőt megjegyezte magának. Ez a pasas meg mintha mi se történt volna, bocsánatot se kért, orvost nem hajlandó kifizetni, UGYANÚGY LEHOZZA A NYOMORULT, AGRESSZÍV KUTYÁIT (bocsánat a kifejezésért) PÓRÁZ ÉS SZÁJKOSÁR NÉLKÜL! Most komolyan az fog menni hogy nekem kell halálfélelemben rettegve állandóan azt sasolni hol bukkanak elő? Komolyan az én kutyámat kell pórázra venni akit megharaptak és azóta is kivan, ők meg vígan rohangásznak körbe-körbe? Ott tartok hogy már sírógörcsöt kaptam, mert én ezt nem fogom bírni így csinálni, teljesen el vagyok keseredve. Van másik kan is aki most lett ivaros, ilyet szól a két kutya gazdája: "Majd jó lesz mostantól odafigyelni, mert az enyémek dominánsak és az ilyet nem tűrik!"... Szegény nő szintén retteg hogy mikor bukkannak fel, mert egy shar pei-németjuhász keverék túlélte a dolgot de amilyen sérülései lettek egy erdélyi kopó lehet ottmarad. A két kutya ivaros kan testvérpár, óriás méretű keverékek. Voltam rendőrségen, jegyzőnél, köztereseknél, a sebek lefotózva, az orvos látletetet és számlát írt, erre mindenki vonogatja a vállát hogy hát már rendőrségi ügy is volt, perelték és az se érdekelte, akkor most se fogja érdekelni őket bármit mondanak nekik. Olyan szomorú vagyok, mit tehetnék még? 3 napja úgy néz ki a séta a parkban hogy alig merem elengedni őt, ha kicsit messzebre megy már azon rettegek hogy fel ne bukkanjanak valahol, pedig előtte olyan vidáman sétálgattunk mindenfele... Azon gondolkozom hogy elköltözöm mert ezt nem fogom bírni.