Állatorvosnak lenne értelme ebben az esetben?

Van egy 3 éves németjuhászom. Vasárnap reggel elvittem sétáltatni (ónos eső esett az este). Minden nagyon csúszott, gondolom eleshetett, magát az esést nem láttam, mert szabadon volt és hátra maradt szaglászni. Sem nyekkenést, sem nyüszítést nem hallottam, tehát nem lehetett akkora az esés. Viszont egy picit sántított utána. Rögtön megnéztem a lábát amire sántít, de nem volt vele semmi gond. Nem vérzett, nem dagadt be stb.

Hétfőn elvittem futni és érdekes volt, mert futás és kocogás közben nem sántít, séta közben néha sántít egy picit. (Sántítás közben nem akarja levenni a terhet a lábáról, tehát nem 3 lábon sétál) A jobb mellső lábáról van szó.

Azóta is minden nem leellenőriztem, a család is végigtapogatta, és nem észleltünk semmiféle duzzanatot. Teljesen szimmetrikus tapintás és szemre is a két első lába. Néha viszont rájön az hogy enyhén sántít. De pl. mikor szagot követ, akkor nem sántít... meg játszani is akar, látszik rajta, hogy szívesen menne már futni is (gyakran szoktam futtatni), mert majd szétveti az energia.

Állatorvoshoz azért nem mentem, mert nem láttam akkutnak a problémát, mivel törés, vágás nincs a lábán. Amikor tapogatjuk, akkor hagyja magát, nem kapja el a lábát...

És ezért úgy láttam, hogy az állatorvos se tudna vele semmit sem csinálni.

Viszont aggaszt, hogy vasárnap óta néha-néha(!) előjön a sántítás. Szerintetek csak pihentetni kell, vagy állatorvoshoz kéne vinni?

Diszpláziát azért zártam ki, mert az első lábára sántít, a hátsó lábak teljesen rendben vannak szerencsére!