Kutyások! Ti is tapasztaljátok? Titeket ez nem zavar?

Kistestű kutyám van, és szereti az embereket, igaz magától nem megy oda simogatástért kuncsorogni. Kivéve a kisgyerekeket, a 2-5 éves korosztály a kedvence, ha meglát egy gyereket, akkor nagyon édesen "odakúszik", és várja, hogy csak egy kicsit is hozzáérjen a gyerkőc.

Engem egyáltalán nem zavar, ha valaki meg akarja simogatni, de azt intelligens módon tegye. Szerencsére többnyire normálisan közelítenek hozzá.

Persze olyan is volt már, hogy kisgyerek elkezdte kergetni, akkor nagyon ráordítottam a gyerekre...

Meg idősek néha elég bénák tudnak lenne, amikor gügyögnek a kutyának, de nem simogatják meg. Na azt nem tudja értelmezni a kutyám.

Szóval engem egyáltalán nem zavar, ha valaki normális módon közelít felé, esetleg még meg is kérdezi, hogy megsimogathatja e. És igazán rossz tapasztalatom sem volt ilyen téren.

Az én kutyám fajtájából adódóan idegenekkel bizalmatlan fajta (mudi). Ezért fiatalabb korában időnként felutaztam vele faluról egy nagyobb városba, hogy szokja az ingereket, tömeget, meg úgy általában az embereket. Nem is zárkóztam el attól, hogy kérés után megsimogassák, csak annyit kértem az illetőtől, hogy álljunk egy kicsit és várja meg, míg a kutyám nyit felé.

Egyszer épp mentünk a járdán, tőlünk nem messze meg jött át a zebrán egy fiatal nő. Még az út közepénél sem járt, de szó szerint visítozni kezdett, ahogy meglátott minket! Gügyörészve, hadonászva, éles fejhangon kutyulimutyulizva libegett felénk, az autósok is összezavarodtak. Szegény kutyám előbb morgott, majd ugatott rá, de csöppet se vette észre magát, jött előrenyújtott kézzel, továbbra is rikoltozva. Először (még mikor messzebb volt és a kutyám csak morgott rá) szóltam neki, hogy lassan és csendben közelítsen, hagyja magát megszimatolni, de mintha ott se lettem volna. Aztán kínomban azt mondtam, miután beálltam a mudim elé, hogy fertőző bőrbeteg a kutyus, kezelés alatt áll. Erre végre felfigyelt és megállt, mi meg elsétálhattunk onnan.

Ezt a trükköt azóta is alkalmazom az ilyen értetleneknél :D

Nekem egy lassan 5 éves labrador keverékem van, szereti a gyerekeket. Nem bánom, ha megsimogatják, de ha kérdezés nélkül teszik azt nem szeretem.

Egyszer az állomáson állva vártuk a vonatot. A kutya mellettem ült, pórázon volt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy vele egy magas kb.3-4 éves kislány ölelgeti. Azt sem tudtam honnan került oda a gyerek.Anyuka pár méterrel odébb ült egy széken és mosolygott, hogy neki milyen jó fej gyereke van. A kutya szerencsére bírja az ilyet, és nem vette zokon. De amikor anyukának magyaráztam, hogy nem lesz jó, ha a gyerek kérdezés nélkül odamegy az idegen kutyákhoz, nem értette, hogy mi bajom van.

Engem nem zavar, ha mást sem, hogy rájuk ugrál a kutyám. :D

Pórázon tök szépen viselkedik, kivéve ha ráveti magát egy idegen... akkor ugrál, de nagyon, ami engem nem izgat különösebben, mert amúgy jó fej eb, el lehet engedni, szelíd, kedves teremtés. :D

mondjuk ma épp az elengedős helyről jöttünk haza, jól lefáradva, és egy öreg hölgy besurrant a látótérbe, ilyen szöveggel:

ejnye angyalkám ne edd fel a földről xy cuccot, nem szabad felenni babuka. Majdnem kidobtam a t*ccsot, és feltűnő szemforgatás kíséretében k**vagy*rsan elhúztunk.

másik eset ami nagyon megmaradt: kicsi korában nagyon nem tudott a kutyám szépen sétálni, mindenen bepörgött, nagyon nehéz volt vele a séta.

Először normálisan eljutottunk egy darabig, leültem vele egy padra, forgalmas helyen, valami egyetem mellett.

Kijön egy professzor "hölgy" és szó nélkül rongyol a kutyához, mintha ott sem lennék. Az meg persze ugrál mint a bolond, újfennt. 6x mondtam hogy kérdezzen már, mielőtt ráveti magát a kutyámra, meg sem hallotta, szinte a kezemből tépte ki a kutyát. Aztán még megsértődött basszus. De úgy tűnik az egyetemen alap dolgokat nem tanítanak , úgy mint ne legyél bunkó paraszt, ne vedd semmibe a másik embert, csak úgy vedd el tőle ami kell?

Szintén öreg hölgy, aki random ránkrepült, és valami hihetetlen hangfrekvenciával úgy felcukkolta a kutyát, hogy majd megfojtotta magát a pórázon... amúgy nyugodtan sétáltunk. Erre mit mond: ó, ez igazán nem gond, nagyon aranyos. Úgy felhúzott, hogy csak ráordítottam, kb egy centiről az arcába, hogy de, baromira gond, és otthagytuk. :D

HOgy válaszoljak is a kérdésre: szeretem ha más ismerkedni szeretne a kutyámmal, de normálisan, szépen...

Sajnos, utcán viszont több ellenszenves figura "tapad ránk" az persze hogy zavar, de nem csak a kutya miatt, hanem amúgy is.

gyűlölöm, amikor ezt csinálják. se a kutyám, se én nem vagyok gyerekpárti. nyilván nem bántanánk egy gyereket sem (na jó, egy volt, amelyikkel közöltem, hogy ha még egyszer megpróbálja megütni a kutyámat, eltöröm a karját - rossz passzban voltam, na), de nem szeretem, ha szó nélkül odarohannak és elkezdik a gyűrni a kutyámat. ha megkérdezik, akkor persze, lehet, megmutatom, hol szereti a kutya, ez így tök oké, még örülök is, ők is tanultak valamit, a kutyám is (hogy nem minden gyerek hülye és gonosz).

de ha felnőtt az illető akkor sem szeretem.