Érdekes, hogy akinek megállás nélkül ugat a kutyája, azt nem zavarja nem?

Lehet azért nem törődnek vele, mert már megszokták. Nyilván nem voltál ott állandóan, lehet, hogy eleinte ők is mindig kimentek megnézni vagy rászólni, de aztán rájöttek, hogy nincs semmi baja, csak ugatósabb (esetleg neveletlenebb) fajta.

Amúgy a szomszédunk kutyája is ilyen volt, folyton ugatott, megállás nélkül. Engem annyira nem zavart, sosem szóltunk nekik, csak úgy magamban mondtam, hogy elképesztő, hogy még azt is megugatja, ha lehull egy falevél (tényleg!) és, hogy valamit kezdhetnének vele, de persze sosem nevelték, kutyaiskoláról mifelénk kevés ember hallott, szóval...

Az enyém nem volt az az ugatós fajta, max. amikor jött valami szirénázós vagy árulós kocsi akkor azt utánozta, vagy akkor ugatott egy keveset, illetve amikor jött a postás, akkor ő is beszállt a kórusba és kb. 10 percig ugatott a többi kutyával együtt, amíg végigjárta az utcát a postás. Amúgy csendes kutya volt, kiskorában is csak ritkán vonyított éjszakánként, hamar megszokta az új helyét, nem volt vele gond. Aztán egyszer, amikor már végül el is kellett altatni, mert nem lehetett rajta segíteni, akkor volt az, hogy ünnep miatt nem tudtunk állatorvost hívni az altatáshoz, ezért várnunk kellett pár napot, addig a kutya folyamatosan ugatott 2-3 napig. Vagyis nem megállás nélkül, hanem néha úgy rájött (éjjel-nappal) és akkor akár fél órán keresztül is, de nem élesen, hanem jelezve, hogy nem érzi jól magát.

Nagyon rossz érzés volt, amikor tudtam kimentem hozzá és kint voltam vele kicsit olyankor, de sajnos már nem sokat segített. Mindenki tudta, hogy el kell altatni majdnem 15 év után, erre úgy képzeljétek el, hogy az ugatós kutyájú szomszéd elkezdett velünk vitázni, hogy ezt nem lehet kibírni, csináljunk valamit a kutyával. Többször elmondtuk, hogy hamarosan elaltatja az állatorvos, nekünk sem öröm őt így látni, de az ünnepek miatt most nem jön ki az orvos stb. De mégis tudott dumálni, hogy vonyít a kutya és ez zavarja, meg, hogy az rosszat jelent (ugye a hülye babona, hogy valaki meg fog halni). Azt hittem lekeverek neki egyet! Nekünk volt a legnehezebb hallgatni, ráadásul nekem pont az ablakom alatt volt a kutyaól, folyton sírtam, dolgozni sem tudtam, enni sem, megnézni egy filmet (hogy kicsit megnyugodjak) sem, mert mindig elkezdett ugatni, vagy ha csak megláttam a kutyaólat eszembe jutott, hogy le kell mennem hozzá megnézni hogy van, szörnyű volt.

Szóval ezt én sem értem. De ez olyan, mint a gyerek...

A másik szomszédnál sokszor vannak idegen kölykök is, mert az ő gyerekük rokona vagy barátja és akkor egész nap sikítoznak, ordítoznak, nyáron alig lehet kibírni ép ésszel, de nem szólunk, mert hát nyári szünet van, kint játszanak, pár éve gyerekkoromban én is hangos voltam néha (mondjuk nem ennyire!). Ők észre sem veszik, megáll az eszem, hogy sokszor a szülők is mind itt vannak kint ülnek és beszélgetnek, egymás hangját nem hallják, de nem szólnak rá a gyerekekre. Ha viszont más gyereke csak hangosan kiabál a kert másik végében lévő apjának vagy valami, akkor már a harmadik kiabálás után ők is bekiabálnak, hogy ne kiabáljon már, hanem menjen oda stb. Akkor bezzeg tudnak gyereket nevelni (a másét) és magyarázni. Úgyhogy vannak érdekes emberek...