Ti már találkoztatok vakvezető kutyákkal? A nevüket megkérdeztétek? : ) Én még csak egyszer láttam az utcán egy zsemleszínűt, de gyönyörű volt.

Találkoztam. Az egyik még nem volt vakvezető, csak tanonc. Egy gyönyörű svájci fehér juhász volt, éppen a kiképző és a vak gazdijelölt tanították vezényszóra a buszmegállóba vezetni a gazdit. Egy darabig álltam és figyeltem őket, de nem szóltam nekik, láttam, hogy dolguk van. Amúgy sem állnék le ismerkedni, gondolom minden második ember odamegy, hogy jajdecuki, ugyelehetsimogatni, ami azért elég idegesítő lehet, ha az ember éppen menne munkába vagy a gyerekért suliba.

A másik akit láttam egy sárga labrador volt, a gazdi éppen vásárolt egy büfében, a kutya meg kunyerált a mellettük álló embertől. Valaki világosítson fel, ilyet szabad egy vakvezető kutyának?

Hozzánk általánosban hoztak egyet mutogatni, élesben meg egy elég fura kutyát láttam. Valami vizsla szerű kutyus, volt és marci volt a neve.

Szóval mondta a csávó, hogy "Marci, buszmegálló" Kutya megáll a tábla mögött 4 méterre. Gondoltam ez így elég gáz, szóval szóltam a csávónak, hogy nem tudom a protokollt, de nem a megállóban áll, hanem mögötte 4-5 méterrel. Csávó megköszöni, újra kiadja a parancsot, kutya elindul a park felé és leül a bejáratánál. Akkor szóltam, hogy most meg elindultak a parkba, ahol sok másik kutya játszik. Szegény csávó kezdte kellemetlenül érezni magát. Mondom neki nyugodjon meg, kb itt kéne állniuk ahonnan a hangom jön. Na ezt még eljátszottuk párszor, végül nagy nehezen megtalálták a megállót, de fogalmam sincs ezek után, hogy hogyan jutottak haza.

Én is láttam már, de utasítást sajnos nem sikerült elcsípnem. Soha nem is értettem, hogyan képes a kutya vezetni az embert, önálló döntéseket hozni, megkülönböztetni annyi féle dolgot, szituációt.

Szerintem ez a kutyakiképzés legszebb ága, hiszen itt a kutya nem öncélúan dolgozik, hanem azért, mert ezzel a gazdáját segíti.

A csepeli vakvezető képző sulitól egy buszmegállónyira lakunk, rendszeresen látjuk őket és utazunk velük :)

Nem szoktam beszélgetésbe elegyedni, mert a tanuló kutyának nagyon kell koncentrálni, amelyik meg már vakot vezet, ne zökkenjen ki a melóból.

A környékünkön szoktam látni vakvezető tanoncokat oktatóval és gazdival sétálni, de még sosem kérdeztem meg a kutyák nevét.

Mivel épp tanulás közben vannak, nem szoktam zavarni őket, csak messziről figyelek.

Ha érdekel a vakvezető kutyák munkája és olvasnál róluk, szerezd be

az Emma és Én c. könyvet. Ebben egy fiatal látás sérült lány mesél arról, hogyan vesztette el évek alatt a látását, és hogyan került kapcsolatban a vakvezető kutyával - aki egy csoki színű labrador.

És nagyon jól leírja azt is hogyan tanult meg együtt élni a kutyával.