Régen, régebbi korokban többet/jobban foglalkoztak az emberek a kutyáikkal, mint ma?

Mindig voltak ilyen-olyanok is.

Ma egyre több a tudatosan kutyázó ember, szerencsére divat lett ez manapság.

A parasztbácsinak meg nem fogod elmagyarázni ezt már, meg azoknak akik azt mondják hogy azt ember a kutyához a lánc vagy a póráz köti egyet tehetünk mi a kutyáinkal úgy foglalkozunk ahogy megérdemlik, és várjuk hogy ez a fajta mentalítás kihaljon, mert ezen az úton van szerencsére :)

Régebben nagyobb szerepe volt a kutyának, őrizte a nyájat vagy vadászott az emberrel, s egy jó kutya igazi kincsnek számított a portán.

Ma már ugye a "modern" világban nincs szüksége az embernek nyájra, még falun se, bemegy a kisboltba és megvan a napi betevő, a kutya meg úgymond "munkanélküli" lett, vannak akiknél házikedvencként, családtagként funkcionál, valakinél meg "bio-riasztó". Az a baj, hogy eközött az időszakok között felnőtt néhány generáció, ami nem látta és még most se tudja látni, hogy a kutya ma már nem "kellék" a tanyához, mert már nem azt az időt éljük. Sok 60-80 éves ezért látja "jószágnak" az állatot és ahogy ő sem tud már haladni a korral, úgy nem is akar változtatni a nézetein, meg van róla győződve, hogy jó amit csinál, mert így nőtt fel.

Annyit tehetünk, hogy terjesztjük a "kutya családtag" nézetet, hogy a következő generációknak ez legyen a természetes. De mindig lesznek ellenpéldák, ezzel sajnos nem lehet mit tenni.

Egészen biztos vagyok benne, hogy nem foglalkoztak velük többet.

Papám mesélt nekem a fiatal koráról, ő vérbeli paraszt gyerek volt.

Az ő meséi alapján reggel a tyúkokkal keltek, még mielőtt ők reggeliztek volna kimentek ellátni a jószágokat(lovak, tehenek, birkák, csirkék,disznók) Utána reggeliztek, majd reggeli után ki-ki ment a maga dolgára.

Nem volt olyan, mint ma, hogy unatkoztak, vagy tespedtek a tv előtt.

Délelőtt mentek ki a földekre, meg az állatokat hajtották ki a legelőre.

Itt a legelőn volt szerepe a terelőkutyáknak, akiket nem babusgattak, nem játszottak velük úgy, mint a mai korban.

Vittek ki magukkal ebédet, kint a földeken ettek, ha volt maradék azt odadobták a kutyáknak.

Szürkületkor hazaterelték a nyájakat, meg hazamentek földekről, ettek és örültek, hogy fekhetnek le.

Az asszonyoknak otthon volt dolguk ők sem értek rá a kutyákkal játszani.

Voltak nekik őrző kutyáik is, akik a nap nagy részében ki voltak kötve, és éjszakára voltak elengedve.

Télen, amikor kevesebb dolog volt, akkor meg a szabadidejükben összejöttek, a férfiak és a nők külön szórakoztak, a férfiak többnyire ivókban, vagy máshol, a nőknek meg az volt a szórakozás, hogy összeültek, és együtt csináltak kézi munkákat.

Mi ezt ma már el se tudjuk képzelni, mert nem úgy élünk, de abban a korban az emberek szociális élete sokkal színesebb volt, nem kutyáztak hanem a barátokkal töltötték a szabadidőt. Szerették,és tisztelték az állatokat, de nem úgy, mint ma, hanem nekik úgymond az életük múlt az állatokon.

Nem mondom, hogy nem simogatták őket, meg nem játszottak velük,mert de, ilyeneket is mesélt papám, de ott teljesen más volt felfogás.

Másik papám, aki meg városi volt, és könyvelőként dolgozott ő egyáltalán nem szerette az állatokat, nem is tartottak Pesten, úgyhogy a városi kutyázásról nem tudok sokat a 20-as 30-as évekből, de vidéken biztos, hogy nem foglalkoztak a kutyákkal többet, mint ma.

Nem úgy tanították őket, ahogy mi, hanem ott a terelőkutya kb ösztönből dolgozott, nem klikkerrel, meg jutalomfalattal.

Én ezeket a dolgokat hallottam, és el is hiszem papámnak.

Akkor, falun szerintem bolondnak tartották volna az olyan embert, mint pl én, hogy trükköket tantok a kutyának, meg pórázra veszem és sétálunk.

Szerintem papámék gyerekkorukban nem is láttak pórázon kutyát,csak olyat, amelyik szabadon futkározik.

Régebben sokkal másabb volt.Összességében rosszabb volt a kutyatartás,szó szerint a zöme házőrzésre volt tartva.Leginkább láncon voltak és max éjszakára elengedték őket.Ha a kutya megkapott valakit,azt a kutyát a gazda lelőtte vagy agyonütötte.Ez volt a bevett szokás.Nem figyelték,hogy esetleg beteg-e a kutya,az évi 1 oltást beadatták neki és kész.

Illetve volt a másik kategória a munkakutyák.Azok nagy becsben voltak tartva,akár a pásztor akár a vadászkutyák.Illetve,abban az időben is éltek kutyabarát emberek,akik egy-egy anno egzotikusabbnak számító fajtát tudtak beszerezni és azt a kutyát nagyon jól tartották.

Ilyen kutya volt pl. a Bernáthegyi,ami igen ritka volt és inkább volt státuszszimbólum.

A vadászkutyák viszont sokkal jobban voltak tartva,a gazda mellett kaptak helyet,sok időt töltöttek együtt és nem voltak kicsukva a kertbe,mivel az a kutya értéket képviselt és valódi társszerepet töltött be.

Ellenben manapság,simán kicsuknak magyar vizslát,beagle-t vagy bármit,és elégedettek magukkal...

Viszont az átlag kutyatartás színvonala egyértelműen emelkedett.Sőt,megjelentek az ölebek,társasági kutyák.Régen nem voltam hazánkban...maximum a fővárosban tehetősebb embereknél,de az átlag ember azt sem tudta,hogy létezik ilyen.

Biztos, hogy nem. Az előttem szólók már nagyjából leírták. Régen hírből sem ismerték a pozitív megerősítést, hanem a kutyát, lett légyen az munkakutya vagy házőrző, jól elverték, ha nem tette a dolgát, és ez volt a normális. A házőrzőket is kiskorukban sokat bántották, hogy hamisak, fogósak legyenek. Láncon élték az életük nagy részét. Még a vadászkutyákat is, akiket a gazdájuk kb. státuszszimbólumként tarthatott, bent a szobában, sokat verték a kiképzés alatt, és szemrebbenés nélkül agyoncsapták/lőtték, ha súlyosat vétett.

És gondolj bele: pár száz éve senki nem emelte fel a szavát az állatkínzásért, akár gyerekek kínoztak állatokat szórakozásból, akár verték őket a gazdáik, vagy étlen-szomjan tartották, hogy éberek legyenek... Egyszerűen ez volt az elfogadott, hiszen az egyház is azt tanította, hogy az állatoknak nincs lelkük. Állatvédelmi törvény meg sehol se volt, még a családon belüli erőszak is abszolút elfogadott volt...

Persze nyilván akkor is voltak, akik mély, különleges kapcsolatot ápoltak az állataikkal, és fontos volt számukra a jólétük, de ez sokkal-sokkal ritkább lehetett, mint ma.

#6:

Részben igazad van, legalábbis értem, mire gondolsz. Én sem állítom, hogy akkor minden kutyának pokol volt az élete, nyilván a hölgyek ölebei meg még egy csomó kutya igazi társak voltak és megkaptak mindent.

Ugyanakkor a festmények 1) nem mindig valós képet ábrázolnak, inkább beállított jeleneteket b) a gazdagabb néprétegnek szóltak, akik nem a paraszti élet sötét foltjaira, a himlőre, gyermekágyi lázra, tetvekre és trágyára voltak kíváncsiak, hanem az ún. vidéki romantikára. Tehát valószínűleg a festőnek sem volt érdeke csontsovány, láncra vert kutyákat festeni... :) ahogy ma sem ilyeneket látsz pl egy naptárban, hanem cuki dundi kölyökkutyákat. Marketingfogás.

6-os,pont erről beszéltünk.

Amelyik fajtákat azokon a festményeken lehet látni,azok ölebek vagy vadászkutyák.Azok akkoriban rendesen megbecsült kutyák voltak.

De senki nem fog festeni viadalos kutyákat vagy elmenni a faluba a tanyára és az ott láncra vert kutyákat megfesteni...