Kutyás gazdik és persze más gazdiknak is van ilyen gondolatuk?

10 éves a legidősebb kutyám, és nem szoktam arra gondolni, mi lesz ha elmegy. Sajnos ez az élet rendje. inkább azzal foglalkozom, hogy jól érezze magát.

A két utolsó hozzászóló egy- egy idióta, már bocsánat...Szerintem is teljesen normális, ha ilyesmire is gondolsz és nem népmese linkeket másolsz be ide. Ha igazán szeretsz valakit (lehet ez bárki, egy idősödő szülő,rokon is...de a családtagként szerett kutyád is), és épp ésszel felfogod, hogy nálad sokkal kevesebb ideig fog élni, persze hogy elszomorít ez a tudat, hiába ez az "élet rendje". Egyébként meg elég hülye az élet rendje, hogy egy- egy papagáj, vagy egy teknős 100-200 évig is elél. Mi emberek meg 70-80 évig,év kutyák pedig csupán 15 évig...Én is valamelyik nap beszéltem a párommal a jövőnkről, Berci kutyánk ott szunyókált mellettünk, akit imádunk.És vidáman beszélgettünk, hogy mit szeretnénk 15 év múlva, hol, milyen házban fogunk élni...és valamivel kapcsolatban mondtam, " hogy igen és majd Berci..." aztán hirtelen elhallgattam, mert eszembe jutott, hogy ő már akkor nem lesz :S, és engem is borzasztóan elszomorított. Úgyhogy én megértelek.

azért mert te nem igy gondolod, szerintem nem vagyunk idióták, és ezt azt hiszem Akiteki nevében is kikérhetem magunknak. Kutyákat tenyésztek, és miután az öregek állnak a szivemhez a legközelebb, hidd el, hogy tudom mi a veszteség. De nem fogom az öreg szukámat könnyes szemmel nézni minden nap, hogy uristen jaj mi lesz. El fog menni egyszer, mint ahogy már vesztettem el 14 éves kutyát is, és nyilván fájni fog, mint ahogy mindig is fájt, de ha ezen agyalok, akkor nem lesz könnyebb. Ugy sokkal könnyebb, hogy ezzel nem foglalkozom, játszunk, sétálunk, és még félévi 1 örző-védőre is elviszem, nyilván a korához mérten, de ezt szereti, és jót teszek vele. és amikor el kell mennie, el fogok tőle köszönni, meg fogom siratni, és örzőm az emlékét, és tudom, hogy boldog élete volt velem.

Vannak, akik annyira unatkoznak, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal. Épeszű ember nem a halált várja.