Meghalt a kutyám. Nem bánjátok, hogy leírom?

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt, igazán sokat jelent nekem.

A feleségemnek is igen nehéz, mert ő sajnos az elmúlt két évben otthon volt, és a kutyánk volt napközben a társa, és a kutya betegsége alatt naponta sok alkalommal, időre pontosan beosztva adta be neki az aktuális gyógyszereket. Epilepsziás rohamok után legyengüléskor a kezébe vittük le a ház előtti kertbe a dolgát végezni, mert akkor a lépcsőt nem bírta. Neki most méginkább kiüresedtek a napjai, de én is elég rosszul viselem, mert nekem meg este az örömöt jelentette, velünk aludt az ágyban, ha hazajöttőnk valami cipőt vagy papucsot hurcolászott körbe örömében, minden családtagot eufóriával fogadott. Az utóbbi hónapokban azonban lelassul, hat és fél éves kora ellenére. A sok gyógyszertől szinte a teljes napot átaludta. A tumor miatti fájdalmait próbáltuk észlelni, akkor erős csillapítókat kapott, amitől szintén aludt jórészt. A gyógyszerek miatt és a ki tudja, milyen agyi folyamatok miatt már elhagyta az ereje. Nem tudott hozzán felugrani az ágyra, a fotelre sem. Rohamok után pár nap kellett, mire visszanyerte viszonylagos kutyaságát, játszadozott, de nem volt őmaga. És pár nap múlva jött megint a következő roham, amikor újfent a kezelés, a lábadozás. A két héttel ezelőtti nagy ködös időben már volt egy órás rohamciklusa, amiből - orvossal a telefon végén - kihoztuk az erre a célra folyamatosan elöl lévő kszítményekkel, aztán napokig lábadozott. A tegnap hajnali kettős front volt a kegyelemdövés a kis agyának, nem jött ki a rohamból, ezért - bár életben volt - nem fogta fel, hogy elvisszük otthonról, és azt sem, hogy mi vr rá, mert az ilyen epilepsziás rohamok olyanok, mintha altatva lenne. Szörnyű válságban örődtünk. Kijöhet belőle és még egy pár hétig kutya lehet? Vagy végigalszik még egy két hetet a következő rohamig pár nap kézzel etetés és lábadozás után? Soha nem tudhattuk, van e fejfájása, gyötrik e iszonyatos fájdalmak, hiszen ezt nem egyértelműen jelti egy kutya. Találgattuk, hogy most éppen jól van e, vagy szenved. Józan eszemmel tudom, hogy szinte biztos, hogy ebből a rohamból nem jött volna ki, de ha igen, akkor egy bábu lett volna napokig, aki csak álmosan fekszik, forgatja a fejét, aztán kicsit tisztul, és jön a következő. De mégis gyötör. Előtte este még békésen lefeküdt, de én láttam az ablakon a ködöt, és tudtam, hogy baj lesz. Még az egészséges embereket is migrénes fejfájás gyötri, nemhogy azt, akinek az agyának 40 százaléka egy tumor, ami rendszeres epilepsziát okoz. De a kétség, hogy jól döntöttünk e, ki tudja, eloszlik e valaha. 43 éves családos férfi vagyok, és azt gondoltam, hogy egy ilyen helyzetet majd az életből összegyűjtött erőkkel jól kezelek, de mégis úgy össze vagyok törve, mint egy gyerek. Hajnalban halucináltam őt a lakásban, mintha topogna a nappali parkettáján, gyorsan szedve a lábait. Ma a kollégáim egy csoportjának értekezletet kellett tartanom - ők persze nem tudták - és közben észrevettem, hogy a szekrényből reggel kivett pulóverem tele van kutyaszőrrel. A megbeszélés után, ahogy kiléptem, eleredt a könnyem. Mi történik ember és kutya közt, hogy ilyen érzelmeket vált ki a hiánya? Hogy tudunk így összekötve élni, ilyen közösségben?