Ismertek olyan kutyatenyésztőt, akitől részletfizetéssel is lehet venni fajtatiszta, törzskönyves kiskutyát?

"Ha az ember gondol erre, akkor szerződést köt az adásvételről, amiben nem csak az alapadok szerepelnek, hanem minden olyan körülmény is, ami az esetlegesen utólag felmerülő problémák elintézését segítheti."

Le kell, hogy törjelek, ez egy normális tenyésztőnél bizony alapjáraton így működik.

"Én nem látok abban semmi kivetni valót, ha egy nagy családban úgy döntenek a szülők -sokévi hezitálás után- hogy a régen áhított kutyával lepik meg a gyerekeiket..., és a beszerzés-finanszírozás tekintetében igyekeznek felvállalható megoldást találni."

A "sokévi hezitálás" legyen csak kettő, havi ötezer forintjával számolva az pont százhúszezer forint, amiből pont kijön egy kutya. Hoppáré. Kutyavásárlás terén bizony a "beszerzés-finanszírozás tekintetében vállalható megoldást" úgy hívják, hogy gyűjtés, ugyanis - mint azt már leírták páran - a tenyésztő nem bank, neki az a 120 ezer forintja bizony már benne van a kutyában, mire te elvinnéd.

Nekem csak egy mondaton akadt meg a szemem: "A tenyésztő is egy vállalkozó." Hát nem. Nagy tévedésben vagy. A tenyésztés nem arról szól, hogy mindenáron eladjuk a kölyköket, akár részletre is.

Én kétszer mentem bele. Az egyik kifizette az egyharmadát, aztán az egyhatodát és mikor egy év után megkérdeztem, hogy vajon mikor fizeti a többit, simán visszahozta a kölyköt. Szerencsére találtam neki remek gazdit ingyen, aki jobban szereti mint az, aki fizetett érte.

A második hagyott foglalót, aztán azóta sem semmit, de már nem is érdekel, mert jó barátságban lettünk, azóta adtam nekik még egy kutyát csak úgy.

De soha többé senkinek semmilyen részlet. Így is kevesebbért adom a kölyköt, mint amennyibe nekem kerül.

Írasd bele a szerződésbe, ha olyan egészségügyi gondja támad a kutyának, ami öröklött, veleszületett, akkor visszaveszi a kölyköt az akkori áráért cserébe. Ez szerintem elég korrekt. Más kérdés, hogy én tuti nem adnám vissza. 150 ezerért vettünk kutyát, előtte letettük a foglalót. Nagyon szurkoltam, hogy most jó legyen minden lelete, de ha valami difi lett volna vele a tenyésztőnek csak azért szólok, hogy tudjon róla, hogy volt ilyen az alomban, és nem azért, hogy visszaköveteljem a pénzem. Ő úgy adta át, hogy egészségesnek hitte és ezt tesztekkel alátámasztotta, innentől az én felelősségem, persze aki akarja, zörgesse nyugodtan az ajtót, főleg ha olyan a szerződése.

És akkor pár ktsg.

Na hát a szűrés 17e Ft volt, és még nem zártunk ki mindent (sokszor sántít a kutya), plusz most járt le a bolhanyakörve az további 6-7 ezer, ja akkor még egy oltás ismétlés, az kb 3000 volt. Csepegtetek is a nyakörv mellé, az havi kb 2000, egy három havi adagot vettem (6000). Nemsokára megyünk kozmetikába és kutyaiskolai tanfolyamra, ami mindennel együtt 60 ezer lesz. Most inkább nem írnám le a fressnapfos vásárlásainkat, meg hogy mennyibe kerül az ügyeletes állatorvos, ha vélhetőleg a kutya mérgezőt evett és hánytatni kell.

Havi 5-10? Ja. Ha nem jön közbe éppen valami. Ez nem kiszámítható előre, míg a kutya ára egyszeri, és lehet vele kalkulálni.

Csak egy pár esetet sorolok fel, amikor hirtelen kellett 20-30 ezret kicsengetni:

babézia, szalmonella, véres hasmenés brutális mennyiségben stb. Egyik pillanatról a másikra jöttek, nem kérdezte senki, hogy van-e most pénzünk, vagy éppen a válság miatt apukám hónapok óta nem kapott fizetést. Kifizettük az orvost, mert ilyennel nem lehet várni.De jöhet bármi, pl. elüti valami, életmentő műtét 100 ezer. Akkor mit csinálsz?

Az a probléma, hogy még mindig abból indulsz ki, hogy ha egy hűtőt vagy tv-t megvehetek részletre, egy kutyát miért nem. Erre már leírták a főbb okokat

1-ha a vevő még sem fizet, soha, vagy legalább is baromi körülményesen lehet begyűjteni tőle a pénzt akár hónapokig bolyongva a bürokrácia útvesztőiben, amire egy tenyésztőnek sem ideje, sem pénze, sem energiája nincs. Ők nem multik, nem bankok, akiknek készenlétben egy hadosztály ügyvédje várja, hogy a vevőből kiverje a jogos jussát.

2- A kutya nem egy tárgy. Nem létszükséglet, mint mondjuk egy hűtő.

Az eladót baromira nem érdekli, sőt kifejezetten örül neki, ha úgy vásárolsz, hogy akár még csak szükséged sincs az adott termékre, mert ő az után kapja a jutalékát, hogy te költöd a pénzed. A tenyésztők inkább hobbyból csinálják amit csinálnak, a kutyáikat szeretnék jó helyen, jó kezekben tudni. Egy tenyésztő ismerősöm mondta, hogy igazából ő nem eladja a kutyáik, csak kölcsönadja őket egy életre. Innentől ha te 20-40.000 ft-ot is sokallsz egy kutyáért, nem az jön le, hogy később ha esetleg történne valami (nem csak örökletes betegségek vannak ám, és akármilyen szerződésed van, egy csonttörést, vagy kennelköhögést nem fog neked megtéríteni a tenyésztő) akkor te nem tovább passzolnád az állatot, hanem szó nélkül fedeznéd az orvosi költségeket, amik hidd el borzasztóan irreálisan magasak.

Talán az a legérthetőbb indok arra, hogy általában nem adják részletre, hogy készpénzért is el tudják őket adni. Ha a tenyésztőnek is ott állna a raktárban 100 eladó kutya akiktől profitot vár, akkor esetleg érdeke lenne úgy piacot szerezni, hogy olyanoknak is elad, olyanokat is rábeszél, akiknek most nincs rá pénzük de szívesen megvennék részletre. Ha van két egyformán jó vevőjelölt, akik közül az egyik leteszi a pénzt az asztalra a másik pedig részletfizetést kér, akkor logikus, hogy annak adja aki egyben kifizeti. (Most így pusztán közgazdasági megközelítésből nézve és nem foglalkozva a dolog érzelmi aspektusával.)

Ha viszont reálisan nézzük, akkor előfordul olyan extrém eset is, hogy valakinek tízszer annyiért se adná oda a kutyát, míg mondjuk ugyanazt a kutyát akár ingyen is oda adja az álomgazdinak, ha ő úgy látja jónak. Ilyenkor előfordulhat, hogy valami más jellegű egyezséget kötnek, például társtulajdonban marad a kutya és a gazdi vállalja, hogy kiállításokra hordja, képzi, stb...