Hogyan szoktassam le a kutyámat arról, hogy egyáltalán ne kaparja az ajtót? Hosszabb magyarázat lent.

Kutyusom 10 éves lesz, kb. 3 hónapja költöztünk albérletbe, előtte anyuékkal laktunk, ahol bár napközben egyedül volt (illetve volt két cica), de soha semmi probléma nem volt vele. A költözés után szeparációs stresszes lett a kutyus (egész nap amikor egyedül hagytam nyüszögött, ugatott, kaparta az ajtót és majdnem két hónapig többször be is pisilt). Már nagyon sokat javult a helyzet, csendesebb a kutyusom, újra teljesen szobatiszta, és a kutyasuliban javasoltak szerint folyamatban van a szobakennelhez szoktatása is. De reggel még sokszor úgy kell kiosonnom, és ha napközben hallja a szomszédokat az ajtó előtt mászkálni, akkor megint elkezd kaparni, nyüszögni, amíg hallja, hogy van ott valaki. Nyugdíjas bácsi is lakik mellettünk, mivel ő sokat sétál, annyit kértem tőle, hogy ha hallja a kapirgálást nyugodtan szóljon rá, és akkor lenyugszik, talán lefekszik.

Mit tehetnék még? Tudom, hogy 3 hónap után még nem várhatom el, hogy ugyanolyan nyugodtan ellegyen egész nap, mint a régi, jól megszokott helyén volt, és már így is nagyon sokat javult a helyzet, de az ajtón a lakk réteget már szinte teljesen lekaparta alul...

Napi kb. 1,5 órát sétálunk (hétvégén sokkal többet), játék és otthon szellemi fárasztás is megy szinte minden nap (klikker, vagy interaktív kutyajáték). Napközben hagyok neki kongba rejtett jutalomfalatot vagy marhabőr "csontot", hogy el tudja magát foglalni.

Még annyi, hogy a kutyasuliban azt mondták, hagyjak neki időt, mert közel 10 év után ez hatalmas változás volt neki (új hely, és a megszokott emberek, állatok hiánya)... és akár fél évbe is telhet, mire megszokja.