Mit csináljak, hogy hallgassanak rám?

2 hónapja került hozzánk kissé fiatalon, 8-9 hetesen a kiskutyám. Rengeteg szeretettel, türelemmel és odaadással felállítottunk a párommal szabályokat, időpontokat, állt a rendszer, és nagyon ügyesen egyre jobban a szobatisztaság. Viszont most karácsonyig el kellett utaznom, mert dolgom van a fővárosban, ami nem állandó program, de néha el kell mennem pár órára. Páromnak nem lett volna ideje a kutyára egyáltalán, én a sétáltatási-etetési időpontokban mindig itthon vagyok, a nagyszüleimnél, akiknél lakom addig. Nekik is elmondtam az időpontokat, hiszen azt mondták, segítenek, leviszik ők sétálni, ha épp nem tudom, megetetik, de eddig mindig olyankor mentem el, amikor erre nem volt szükség, nem kellett volna mást csinálni, hogy rászólnak, ha bepisil-bekakil esetleg, és összetakarítani, amiért nagyon hálás vagyok. Azonban elmentem egyik kora délelőtt, és teljesen kifárasztva (már túlzottan) egészen délelőttig sétáltatták, közben nem evett-ivott, itthon igen, utána kellett ürítenie a lakásban (is). Ráadásul már a pontos étkezési időpont előtt egy órával szaglászta a tálkáját, és megsajnálták, adtak neki enni.

Mi nagyon komolyan vettük az időpontokat, a két óránkénti sétáltatást sikerült - ürítés szempontjából - napi kétszer egy órás alkalomra csökkenteni, reggel és este, közben is vittük el néha, de ha ilyenkor nem is végezte el a dolgát, már nagyon ügyesen estig kivárta, tudta, mikor van a séta időpontja, és mikor egyszer véletlenül elcsúsztuk néhány percet este az indulással, akkor végezte el a dolgát, holott reggel óta tartogatta. Az etetést is pontos időpontokban adom neki.

Hogyan értessem meg a nagyszüleimmel, hogy hálás vagyok ugyan a segítségükért, hogy megengedték, hogy itt lakjak kutyástul, és tudom, hogy nagypapámnak már volt kutyája, de kertben - nekünk is van udvarunk, de az közös, nem lehet állandóan kint tartani, és az azért más nevelés -, és szeretném, ha a segítségüket a kutyám igényeivel és az én időpontjaimmal összeegyeztetett szabályok szerint vehetném igénybe, mert amikor visszautazunk, félek, kezdhetjük megint a szoktatást? Hiszen akkor Nekik sem kéne annyira sok energiát feccölni bele, mint így.

Kérlek, ha úgy gondoljátok, rosszul csináltam valamit - nem tudtam előre két hónapja, hogy ez közbe fog jönni -, azt kulturált formában, értelmesen közöljétek, mert mindent szeretnék tökéletesen, következetesen csinálni.