Nem képmutató az, mikor valaki nagy kutyásnak momdja magát, de többtitíz, akár száz ezer forintért vesz kutyát, mikor a menhelyek dugig?

jav: fajtatiszta;)

és nyilván azelőttinek szólt, nem utolsónak

A "nagy kutyásnak tartja magát" ugyan miben nyilvánul meg? Mi a köze ennek ahhoz, hogy miként jut kutyához? "nagy kutyás" lehet egy kutyákkal dolgozó, egy kutyával komolyan sportoló is és , ha nem vállal mellé menhelyről kutyát, akkor már el is lehet kaszálni?

Akinek késztetése van menhelyi kutyára, legyen onnan kutyája. Akinek meg nincs, az miért ne dönthetné el, mikor, kitől, mennyiért vesz magának?

Nem tartom kepmutatonak.

Tinikent szedtem ossze utcarol idosebb, bokacirkalo utcai vegyest, ot is ugyanugy szerettuk, felnottkent az elso sajat kutyank szaporitott roti volt (akkor nem tudtam, mi az, csak azt mondtam en is, hogy nekem felesleges a tk), miutan viszonylag fiatalon meghalt, tenyesztotol vettunk egy egeszsegugyileg is szurt amstaffot. Nem bantam meg, mert akkor az volt a fontos, hogy minnel kisebb legyen a kockazata barmilyen (elsosorban ugye oroklott) betegsegnek.

Mellette mar idegiztettunk is, es most mar eleg erosnek erzem magam ahhoz, hogy ha a kovetkezo kutyam, aki egyertelmuen mentett lesz, es full eselytelen (3 labu, suket, akarmi, ami miatt nem tul vonzo), ido elott itthagy minket, tulelem, mert nem a sajat szenvedesem nezem majd, hanem azt, hogy neki addig is jobb elete volt (lesz).

En egyebkent olyanokkal is talalkoztam, akik a tk-sra "verik magukat", az plane vicc, mikor siman szapis a kutyaja, csak epp' tk-s, meg olyanokkal is, akik szinte leneznek, hogy "jo" kutyam van. Mindketto hulyeseg, reszemrol is egy a fontos: ne a szaporitast tamogassuk.