Vannak buta kutyák? Olyan akit ugyanúgy nevelsz, tanítasz mint egy másikat de nem érti, nem tudja?

Nem olvasom végig, hogy ki mit írt, szóval elnézést, ha ismételek, a saját tapasztalatomat írom le:

Két kutyát fogadtunk örökbe menhelyről, az egyik egy vizsla keverék, a másik meg amolyan mindenféle vegyes, elég csúnyácska szegény, és még ostoba is.

Teljesen egyformán foglalkozunk mindkettővel, mindig egyenrangú a simogatás, a játék, az etetés stb. A vizsla keverék egy tünemény, rendkívül értelmes, sokszor úgy érzem, hogy összetett mondatokat megért, mindig tudja mit szeretnék és ő is egyértelműen tud kommunikálni. A másik olyan buta, hogy folyton félreértésekbe keveredünk, mindennek pontosan az ellenkezőjét csinálja és nem ritkán bosszantóan viselkedik. Legtöbbször nem ért meg egyértelmű jeleket, szavakat, sokszor bestresszel és befeszül, ha nem ért valamit. Úgy érzem tudja, hogy nem értett meg valamit, ezért lemerevedik.

Érdekes észrevételem: A legtöbb dolog amit a butábbik megtanult, azt nem tőlem sajátította el, hanem a társától a vizsla keveréktől. Mint írtam egyenrangúan foglalkozom velük, de sokszor érzem, hogy ha nem ért meg engem, akkor a társára figyel, hogy Ő hogy reagál és inkább tőle tanul. Ebben egyébként lehet, hogy én is hibás vagyok, de érthető, hogy nem vagyok kutyaidomár, csak egy jó szándékú befogadó. A menhelyes kutyák gyakran problémásak. Annyira azért értek a kutyák nyelvén, hogy megállapíthatom, a fent említett kissé butácska, úgy érzem, ha a fejem tetejére állok, akkor sem fogja soha azt csinálni amire kérem. Amúgy szépen ül, behívható, ezek nagyon pozitív dolgok, de összességében makacs, mint egy öszvér. Ezen kívül egy bunkó paraszt, de azért szeretjük :-D

Én ismertem valóban buta kutyát, de azt hogy ül, még egy esetlegesen fogyatékos példány is simán megtanulja. Már amennyiben motivációja is van. Ha cseszik rá magasról, az inkább arra utal, hogy több esze van, mint a gazdájának, mert jobban kiismeri az embert, mint az ember őt. Így pontosan tudja, hogy mikor tojhat a fejére.

Ismertem egy szaporítós rotit, ami 5 évesen el is pusztult valami idegi sorvadásban. Na az a kutya buta volt. Ha labdáztunk, és csak úgy tettem, mintha eldobtam volna, szaladt mint a golyó és nem értette mi van. Akár a századik alkalommal is. De ülni, feküdni tudott, mint a kisangyal. Az ismerősöd bulldogja pontosan tudja, mit jelent az ül, csak nem akarja megcsinálni.

A kutyák sem egyformán okosak. Így vannak nehezebben tanulók is.

Itt azért lehet, hogy nem is olyan buta az a kutya. :)

Hisz képzeld, el a következőt:

Megtanítják neki, hogy ül. De egyszer minden kutya fejében felmerül a gondolat, hogy na most én azért se akarok leülni. Mit csinál ilyenkor a gazda? Nos, én, ha nem csinálja, lenyomom a seggit.

De mi történik, ha a gazda bedől a "nem tudom, hogy kell ülni" fejnek, és ismét előveszi a fincsi jutikat, elkezdi elölről? Hát, a kutya tökélyre fejleszti a "jajj, nem tudok ülni" játékot.

Lehet, hogy az is baj, hogy tanulás után elhagyja a jutifalatot. Néha érdemes ismert feladatokat is jutalmazni, hogy fennmaradjon a lelkesedése, és ne kelljen hülyének álcáznia magát.

Mondjuk, biztos nem nagyon gyors észjárású kutya - az enyém agyvérzést kapna, ha egyszerű dolgokat pár percnél tovább gyakorolnánk, hisz ha 2 perc alatt megtanulta, akkor ő már csak csinálni akarja, de ne szrozzunk már. xD

Kutyák közt is vannak kimondottan nehéz felfogású, valamint hihetetlen intelligens egyedek is, ahogy az embereknél.

De az alap dolgokat MINDEN kutya képes megtanulni adott módszerrel, esetleg hosszabb ideig tart az elsajátítás.

Ha a kutya hetekig megcsinálja juti nélkül a feladatot, majd nem, akkor az hiszti, lázadás ;)

Nem láttam még buta kutyát. Olyan gazdát viszont igen, aki langyi, vagy nem kötődik eléggé a kutyájához. Városban főleg jellemző, hogy vesz egy agarat vagy akármit mert tetszik neki... küllemre, vagy akármiért.

Aztán itt meg is áll a dolog. Azok nevezik a kutyájukat butának, akik nem tudnak vele egy csapatot alkotni. Vagy hogy mondjam. :D Ilyenkor a kutya nyilván nem a gazdára figyel, mivel visszatükrözi a valódi érdektelenséget. Na, az ilyen emberek mondják nekem néha, hogy sajnos "buta" a kutyája.

Pl van egy csóka a parkban akármilyen kutyával. Néha összefutunk velük. Kényszeredetten dobálja neki a labdát, aztán, nemtudom miért, de elvárja hogy a kutya klikkerszóra letegye elé, szépen leüljön, majd csillogó szemmel várja hogy futhasson újra. A kutya jobbat talált ki: futtatja magát :D

Jó 100 méterre elfutott a kutya mások után, a palin láttam, hogy tiszta feszkó, és haragszik a kutyára, mert beégeti. Minél inkább elhatalmasodott rajta ez az érzés, a kutya annál távolabb ment. :D Ugyanakkor, teljesen félreérti a kutyája testbeszédét. Akkor szól rá , mikor nem kéne, mikor kéne, meg nem csinál semmit. Ha bünteti, olyan félszegen teszi, mintha nem bízna magában, hogy sikerülhet neki. Szóval teljesen rossz oldalról közelíti meg a dolgot. És szerinte a kutyája a buta. :D

Amúgy értem , mit szeretne, vagy hogy szeretne lenni a kutyájával, de ameddig ő nem teszi örömmel ezeket a dolgokat, azt a kutya megérzi, és miért kötődne így hozzá? :*