A keverék (menhelyi) vagy a fajtiszta (tenyészetből) kutyákkal van több gond?

Utolsó, 13 évesen miből etetted meg mentél vele orvoshoz?

A szüleid pénzéből nyilván.

Itt pedig a kutyások zöme nem azt veszi kutyakajának,hogy maradék+kenyér,mert arra valóban nem kell sokat költeni.

Az etetés alatt a rendes minőségi ételt vagy a BARF-ot értjük,a BARF-hoz idő kell,meg tudatosan összeállítani az ételeket,pénzbe kerül,mert venni kell hozzá húst zöldséget...A táppal nincs ennyi gond,de egy normális táp 7-8 ezertől indul / zsák,nem hinném,hogy 13 évesen valaki 10-15 ezreket kap egy hónapban,amit arra költ amire akar.Plusz azt is kitől kapja,ha kapja?

A szüleitől...

Gyereknek nem való kutya,csak akkor ha a szülő is kutyát akar venni,mivel minden költség és minden felelősség a szülőt terheli.

Utolsó...

a válaszodat elolvasva nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek kínomban..

egy kalap alá veszed az összes tinédzsert, mert szerinted minden 13-16 éves gyerek csak azért kér kutyát mert olyaaan aranyoos, aztán meg amikor felnő kidobják.

Ez szánalmas és undorító, helyben felpofoznám ezeket a felelőtlen szülőket-gyerekeket.

DE! nem mindenki ilyen. Amikor öt voltam, a nyitott kapun betért hozzánk egy összevert, remegő lábú, éhes kiskutya, aki azonnal szívünkbe lopta magát. Onnantól kezdve ő lett a mindenem. 13 évig élt, élete utolsó évében volt nagyon beteg a drága, de ezenkívül nem igényelt semmilyen irdatlan nagy költséget.

Tehát ha a szüleid nem akartak volna kutyát,nem is lett volna kutyátok,mert egy gyerek nem képes felelősségteljesen ellátni a kutyát.Ennyi a dolog lényege.

A legtöbb gyereknek 1-2 évig kell a kutya,utána már bulizni fognak,másik suliba jár,esetleg másik városba.A kolléganőm tavaly karácsonyra kutyát vett a lányuknak,már most csak az anyja meg az apja foglalkozik a kutyával,mert a lány megunta.

És ezer meg 1 ilyen van,persze kivétel is akad,de a kivétel is a szülőknek köszönheti az egészet.

Kedves 23!

Képzeld, nem moslékkal etettem a kutyám 13 évesen sem, hanem lepődj meg, RoyalCaninnal. És megcáfolnálak a többiben is. A szüleim nem akartak kutyát. Egyáltalán nem. Egyszerűen hazahoztam a kutyát az utcáról kidobva 1 hónaposan, és azzal a feltétellel maradhatott, hogy gondoskodok róla. És láss csodát, azóta 10 éve gondoskodok róla az első perctől, semmit nem csináltak meg a szüleim helyettem, utána olvastam a neten mindennek, én jártam vele kutyasuliba, én könyörögtem ki, hogy ne chappivel hanem royallal etessuk, mert normális érvekkel el tudtam magyarázni már akkor a szüleimnek, miért éri meg jobban. Én szedtem a kutyaszart, én vittem orvoshoz, én fésültem, 14 évesen letettem vele a BH vizsgát. A mai napig a szüleimnek semmi dolga nem volt soha a kutyával. Azóta eltelt 10 év és van még 2 kiképzett kutyám, sportolok velük stb. Szóval képzeld, ilyen is létezik. Nem minden gyerek egy évszakra keres kutyát és moslékkal tömi.

Ja, és pont a kamasz éveimben az akkori kevéske zsebpénzem sem bulira költöttem, még 18 évesen sem, hanem kutyasulira. Én voltam az egyetlen aki még hóviharban is ott voltam kezdéskor, várva a képzést.

És nem, nem a szüleim miatt. Ugyanis anyám ki nem állhatta a kutyákat. Nem is támogatott soha benne, amint lehetett, diákmunkából finanszíroztam a kutyámat. Szóval az anyagi részét is én álltam. Ennyit erről.