Aki kimondottan egy fajta kutyafajtat szeret, miert viszonyul maskepp a tobbi kutyahoz?

Izé... 24-es! :D

Igazából, ha két kutya játszik, ne azt nézd, hogy a másik mennyire vehemensen nyomja, hanem azt, hogy a Te kutyád hogy reagál erre. Ha a félelem, kellemetlenség jeleit mutatja, valóban jó megoldás lehet a játék intenzitásának mérséklése. De ha a kiskutyád ugyanúgy, lelkesen játszik tovább, akkor igazán nincs mit változtatni a helyzeten. A kutyák játékai sokszor igen brutálisnak tűnik az ember számára (látnád az enyémek hogy játszanak egymással), ezért a legjobb indikátor a helyzet felmérésére a saját kutyád.

Ezt azért gondoltam, hogy abszolút segítő szándékkal leírom, mert ilyeneket nem írtál, hogy "és a kiskutyámnak ez tök kellemetlen, nagyon megijedt tőlük stb", hanem csak azt, hogy szerinted túl vehemensen játszott a másik kutya.

:""" A vehemens játék rendben van. Egyik játszópajtása a kutyusomnak egy bernáthegyi, aki szintén vehemens, ugyanakkor óvatos. És igen, akkor nem tetszik a játék, ha látom a kiskutyán hogy ez neki sok, már fél. De ez a másik fél számára is láthatónak kellene hogy legyen "függetlenül hogy keverék e vagy fajtiszta a kutyus".

Tökmidegy, unalmas ez már.

No. Örülök h így egyenesbe jöttünk. Hát, pedig ez alapvető dolog lenne szerintem, és tényleg kevesen figyelnek erre.

Én pl nagyon figyelek erre, és nemértem más miért nem.

Volt már hogy én is leállítottam a kutyámat ha úgy láttam a másik megijed. Nem volt túl fárasztó művelet.

Nem akarok már sokkal többet szemetelni a kérdésbe, de erre adok neked egy érdekes "adatot".

Kutyaiskolában, az oviban meg az alapfokon is elmondták az elején a gazdiknak, hogy ha felugrik rá valakinek a kutyája, forduljanak el tőle. Az én kutyám is bepróbálkozott pár embernél, és (kb 5 perccel a kérés után) mindenki, akire csak feltaposott, fölé hajolva rámosolygott, megsimizte. Ennek az lett az eredménye, hogy rendszeresen felugrott mindenkire. 20 fős csoportban én voltam az egyetlen, aki betartotta ezt a szabályt minden kutyára (és láttam is, hogy egynéhány gazdi csúnyán néz rám, mikor semmibe vettem a combomat épp véresre karmoló kutyáját). Ugyanez ment alapfokon is. Egyszer egy nő farmerban jött, és elkezdett visítva hátrálni, közben a kutyámnak intézve szavait: "Nem, nem, nem, nem piszkítod össze a nadrágomat!". Pedig előző alkalomkor még rámosolygott a kutyámra, mikor az felugrott rá.

Szóval ennyit arról, milyenek az átlag kutyások. :D

Namármost én is szeretek mindenféle fajta, kockás, pöttyös, kicsi, nagy, közepes, sárga, kék, zöld stb. kutyát.

Úgy hozta a sors, hogy van kutyám, kistestű.

Nagyon odafigyeltem a nevelésére és nem csak azért mert kistestű és fajtáját tekintve pörgös,hanem bizony nem szerettem volna az előítéletesek számát sem gyarapítani.

Azt hiszem ez több-kevesebb eredménnyel sikerült is, bár ugye jó pap holtig tanul.... A kevesebb annak szólt, hogy bizony genetikailag is egy nyugodtabb egyedem van, de akárki akármit mond vannak fajták akiknek bizonyos dolgok a vérükben vannak, leszoktatni erről-arról nehéz, de sokszor fölösleges is.

Mi nagyon jó viszonyt ápolunk a környékünkön élő kutyásokkal - vannak bőven - és úgy "hallom" minket is kedvelnek. Az viszont -sajnos - tény, hogy én igazán a "nagykutyások" mellett érzem jól magam.

A környék kiskutyásai egy-két kivételtől eltekintve gazdának kritikán aluliak.

De itt a probléma: az én kutyám nem szereti a nagytestűeket, vagyis inkább eltüri és ha ismeri szívesen odamegy "köszönni", de ha nagytestű kölyköt lát előbb megugatja aztán menekülőre fogja. Ne kérdezzétek miért, egyszerűen ilyen.

Sokat rugóztam ezen, hogy miért van ez, hiszen jól szocializált, soha nem érte semmi trauma....mignem megértettem hogy a kutyámnak tulajdonképpen "van sütnivalója", mert mivel kistestű elkerüli a problémás szituációkat azzal, hogy nem teszi ki magát vegzálásnak:)

Én nem fogok hazudni, sok kutya nem tetszik. Van pár kedvenc fajtám, és a keverékekkel sincsen bajom, volt is keverékem.

De ezek a kis izék nem tetszenek, jót még nem tapasztaltam velük. Messziről kikerülöm mindet, ahogy a gazdikat is. Én elhiszem, és egyetértek, hogy nevelés kérdése. De lehet akármilyen jól nevelt és tökéletes kutya egy yorki, engem nem hat meg. Egyszerűen visítani tudnék tőlük.