Ha lehetne, mit csinálnátok máshogy egy kutyamenhelyen, mint ahogy most működik?

Álmom:

-Minden menhelyen a REX-ben lévő kennel rendszer kialakítása belső fűtött résszel.

-Naponta alapos mozgatás kifutóban és/vagy sétával, játékkal

-Kutyák tanítása

-Napi legalább 2-szeri takarítás és MINŐSÉGI kajával való etetés

-Állatorvosi ellátás 24 órában, ivartalanítás!!!

-Tájékoztatás az örökbefogadók részére, utólagos ELLENŐRZÉS!!!

-Kiképzők alkalmazása, viselkedés rehabilitáció akár ideiglenes befogadóknál

Ez mind-mind PÉÉÉÉÉNZ, ami itthon nincs :(

Így sokkal racionálisabb gazdálkodás: a nagyon beteg, többszörösen sérült, vagy évek óta a menhelyen lévő kutyákat fájó szívvel, de elaltattatnám...és a pénzből, amit így megspóroltam, a többi kutyának adnék lehetőséget...

Ami szerintem sokat dobna az örökbefogadási kedven, és ingyen van:

Biztos van egy olyan fényképész, aki állatbarát. Megkérném, hogy egy szabadnapját áldozza fel, és lőjön pár képet minden kutyáról. Valamelyik menhelyen (azt hiszem külföldin) láttam, hogy olyan cukin voltak lefényképezve, hogy mindbe beleszerettem. Ezt még én is szívesen megcsinálnám, ha lenne egy jó kamerám, vagy kapnék egyet kölcsönbe.

A kutyákat is megfigyelném egyenként, és sokkal részletesebben írnék róluk. Engem amúgy nem zavar az e/1, szoktak vicces írások születni:)

Részemről messzemenőleg a 4/14-essel értek egyet.

Őszinte leírások kellenek és nem "cooperfielddávidos" regény mellé, mert bizony aki ezeket az oldalakat nézi előbb, utóbb besokall és letiltja magát erről.

Az a cél ugye, hogy normális körülmények közé kerüljenek a kutyák, bár ezt nehéz nehéz nyomonkövetni, de sajnos valamiért elég sokszor előfordul, hogy odaadják boldog-bolgdogtalannak, aztán szívás van.

A segítségről: mint minden más segítő témában nálam, itt is az érvényesül: nem adok pénzt sehova - max a 63-as szoktam hívni NOÉ-mentőknél - mert sokan nyerészkednek mások nyomorán.

Magyarul: vidd el az adományod természetben oda és annak akinek valóban szánod.

A fiatalokat kellene valamilyen módon beszervezni a menhelyi életbe - akár kötelező jellegű, választható társadalmi munkával.

Az iskolákba is ellátogatnék sűrűbben, ismeretterjesztő előadásokat tartnék és igyekeznék "mindehol ott lenni", ahol nagyobb társadalmi, civil rendezvények vannak.

A fényképezős dolgot felajánlottam egyszer egy macskás szervezetnek...ez volt kb fél éve..vagy több, azóta is várom hogy szóljanak hogy mennyek fényképezni. A menhelyen is vannak macskák, és őszintén szólva nm tudom hogy a kutyáknak vagy a macskáknak van rosszabb soruk.

És a többi állatról hol marad a gondoskodás?

Ilyen erővel a vadállatokról, növényekről, tájakról, emberekről, épületekről, közutakról hol marad a gondoskodás? Optimális esetben minden téren van egy szervezet, ami az adott dologgal foglalkozik. Ha egy menhely kezd minden fajta állatot begyűjteni, és egyre több mindennel foglalkozni, baromi gyorsan elmenne minden forrása, és nem is értene az ott lakó állatok feléhez. Nem kell minden szervezetnek mindent csinálni, inkább legyen mindenre kevesebb, de jól felszerelt hellyel rendelkező, hozzáértő csapat. Az már a támogatók "bűne", hogy a macskásokról pl. hajlamosak elfeledkezni.

Amúgy a macskákkal azért is nehezebb, mert abból sokkal-sokkal több utcán élő van, mint kutyából, és lehetetlen az összeset befogni, többet és többször szülnek is. A köztudatban is elfogadottabbak a kóbor macskák sajnos, a nénik etetgetik őket néha, de ennyi.