Helyesen tanítom a kutyámat?

Menhelyről fogadtam be egy kutyát, október 19-én. Nem kölyök, 3 éves körüli, ránézésre golden-kuvasz keverék. Amióta itt van, folyamatosan oktatjuk (én és a családom). A "nem"-et már érti, az "ül"-re is megtanítottuk jutalomfalattal. Kapja a vacsorát, már magától leül. Szívesen tanul, nagyon okos. Szobatiszta teljesen, mert bent van a lelkem. Szocializációval nincs gond, minden embert-idegen kutyát nagyon szeret. Pórázt nem rángatja.

Amivel kapcsolatban elbizonytalanodtam, az hogy nem igazán megy ki magától. Csak ha kimegyek dolgozni a kertbe (ekkor is csalogatnom kell és becsukni mögötte az ajtót hogy kint is maradjon), vagy ha sétálni megyünk, illetve ha már nagyon kell neki pisilni. Amikor viszont én szeretném, hogy kimenjen pl. lefekvés előtt egy utolsó körre, vagy ha elmegyek itthonról, akkor csóválja a farkát, és csak néz, mintha nem tudná mit várok tőle. Jól csinálom, hogy jutalomfalattal veszem rá, hogy kimenjen, miközben határozottan mondom neki, hogy "kifelé"? Meg fogja így érteni-tanulni? Egyáltalán, miért nem szeret kint lenni? Túl tágas neki a kert a kennel után, vagy nem vagyok ott vele? Létezhet, hogy fél? Tudom, hogy időre van szüksége, még nem régóta van velem. Testileg fenyíteni semmiképp sem szeretném, érte már szerintem elég rossz dolog, inkább jutalmazom, ha jól csinál valamit. Persze a rosszért leszidom, hogy ismerje a korlátait.

Menhelyi kutya beilleszkedésével, engedelmességével kapcsolatban bármi tapasztalatot örömmel olvasok! Volt már kutyám, utcán találtam pici korában, 14 évig volt velem.