Kuvasz tulajdonosok, véleményt kérek?

Kedves kérdező, ne hallgass az első kommentelőre, lerí róla, hogy nem ért a kutyákhoz, a kuvaszhoz meg pláne nem.

Megosztanám veled a saját történetem.

Nekem németjuhászom volt, onnan váltottam kuvaszra.

Van különbség. A kuvasz öntörvényűbb, makacsabb, de intelligenciában, problémamegoldó-képességében, tájékozódásban nem marad el a németjuhász mögött.

Talán az egyedüli különbség, hogy a németjuhász (jó értelemben) talpnyaló, aki egész nap a gazdáján csüng és remegve nézi, hogyan tehet gazdája kedvére, ellenben a kuvasz sokkalta önállóbb. A makacssága miatt nehezebb tanítani, több türelem kell hozzá.

Igazándiból a MOTIVÁCIÓ a kulcskérdés. A kuvaszt borzasztó nehéz rávenni bizonyos dolgokra. Nem azért, mert nem tudja, hanem mert nem akarja. Ráadásul rá még - a többi kutyafajtánál sajnos bevett gyakorlat - az agresszió sem hat, sőt egyenesen kontra produktív, mert a bántást egy életre megjegyzi és megbosszulhatja.

Ami a tartást illeti.

Amikor ezeket a sorokat gépelem, a kuvaszom épp itt fekszik mellettem pár méterre, a szobámban.

Van egy durván 1500 nm-es zöld pázsitos, gyümölcsfás, körbekerített udvar.

Első kommentelő figyelmébe!

A kutyának MEGTANÍTHATÓ, hogy ne menjen ki még egy tárva nyitva hagyott kapun sem, sőt, akár egy kerítés nélküli területről se tegye ki a lábát!

Kutyatartás nem arról szól, hogy fogjuk, kib*sszuk az udvarra oszt jónapot. Tanítani, nevelni kell és SZOCIALIZÁLNI!

Az én kuvasz szukám most múlt 8 hónapos.

Nálam úgy néz ki a helyzet, hogy kedd, csütörtök, szombat kutyaiskola (időtartam kb. másfél-két óra).

Hétfő, szerda, péntek pedig nagyon nagy séta.

Mellé még játék az udvarban.

+ Tanítgatás (1. otthon 2. semleges terepen 3. kutyaiskolában)

Nagyon fontos a SZOCIALIZÁLÁS, hogy minél több inger érje a kutyát még fiatalon!

Abszolút séta-kompatibilis a kuvasz!

Pórázt, szájkosarat is elviseli.

Rengeteget viszem emberek közé, sőt, apránként hozzászoktattam az autózáshoz, sőt már a buszozáshoz is.

Először 2 megálló, majd 8, aztán 12.

Legforgalmasabb sétálóutcákon viszem tömegben is.

Mindenhová hurcolom magammal, ha tetszik, ha nem. :)

Esetek többségében pozitív visszajelzést kapok.

A kuvasz amúgy is szép, formás jószág, főleg kölyök korban. A bongyor bundájával pedig szinte már egzotikus.:)

Az emberek megcsodálják, rámosolyognak, állandóan meg akarják simogatni, több boltba (újabb inger, újabb tapasztalatszerzési lehetőség, amit nem szabad elszalasztani) például kutyával beengednek.

A gyerekek imádják, volt hogy nyolc pici óvodás/ált iskolás gyerek "letámadott" minket az utcán és ott simogatták, ahol érték. A kutya csóválta a farkát, eszébe nem jutott volna még csak rájuk mordulni sem.

Ha első kuvaszod lesz, akkor szerintem szukával próbálkozz előbb.

Lehet, hogy a kan nagy falat elsőre.

Nem kell megijedni. A kutyaiskolában nemigen szereti produkálni magát. A többi kutya ugrál a csibészkarra, parádézik, ő meg csak nézelődik.

Éles helyzetben viszont mindig megállja a helyét, mikor a parádézók fülüket-farkukat behúzva elsomfordálnak.

Kiképző mondta, akinek kuvasza is volt, ami anno munkavizsgán lepipálta az összes kutyát.

Rengeteg türelem kell hozzá.

Egyetértek, de azért a 8 hónapos kuvasz még igencsak kölyök, szóval amiket leírtál, azokból sok dolog borulni fog, amikor benő a feje lágya (2-3 éves kora között).

Igazad van, tisztában vagyok vele, hogy kemény lesz és kevésbé barátságos. Nem hobbikutyát akarok, nekem elsősorban egy jó házőrző kell.

Ugyanakkor szeretném kihasználni zsenge korát arra, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsön, minél különbözőbb élethelyzetekbe kerüljön, hogy ne féljen sem az állatoktól, sem az emberektől, sem a zajos járművektől.

Előző kutyámat (németjuhászt) sajnos nem szocializáltam. El is vadult rendesen. Csak a legszűkebb családot fogadta el, állandóan zárni kellett, ha jött valaki.

Csak szájkosárban sétáltathattam és csak elhagyott helyeken (erdő, homokbánya, rét) mertem elengedni.

Tapasztalt kuvaszosoktól kérnék tanácsot.

A sétáltatásnál még mindig gondban vagyok a láb melletti séta elérésével. Egyszer szépen ballag mellettem, másszor annyira meglódul, hogy alig tudom visszarántani.

Hiába rakom fojtóra a láncot, nem tudom vele elérni a kívánt hatást.

Szöges nyakörvet és egyéb kínzóeszközöket viszont soha nem vállalnék be.

Tudom, hogy már régi kérdés, de hátha még valakinek segítség kell ilyen kérdésben.

Kuvaszom van.

Eleinte elég makacs volt, de már a nálunk töltött első hét után megtanulta mit lehet, és mit nem.

Nekünk az udvarunk csak egyik oldalán van kerítés, a másik oldalon a szomszédom földje van.

Amióta megszidtuk, be sem teszi oda a lábát... Ennyit arról, hogy kezelhetetlen.

10 perc alatt tanítottam meg ülni, feküdni. Másnap pedig pacsit adni és kúszni..... ennyit arról, hogy buta.

Igen, elismerem, hogy önfejű és önálló kutya, de NEVELHETŐ!

Ha én, egy 45 kg-os, 15 éves lány elbírok egy kan kuvasszal, akkor nem mondható az, hogy "reménytelen eset".

Imádom a kuvaszom, és mielőtt megkaptam volna, évekig fűztem a szüleimet egy kutya után..

Aztán mikor megtudtam, hogy apukám kuvaszt akar, kicsit megijedtem, mert hozzám is eljutottak a "hírek", miszerint kezelhetetlen, öreg korára meghülyül, vad, agresszív stb...

Nem bántam meg, hogy akkor apukám a kuvasz mellett döntött.

Azóta is naponta sétálunk és minden járókelőhöz oda akar menni megnyalogatni és barátkozni velük (agresszív, igaz?) és az emberek sem félnek tőle!

Viszont az igaz, hogy nagy bennük a területőrző ösztön.

pl.: vártam a nővéremet a buszmegállóban, leültem egy padra és 5 perc múlva már sajátjaként védte a padot. :D Úgyhogy mikor elment mellettem egy fiú, megugatta.

Nagyon védelmező, okos és (az enyém legalábbis) ragaszkodó. Egyszerűen imádom.

Persze azért tényleg vannak rossz tulajdonságai, de számomra az elenyésző a sok jó mellett és nekem nem is olyan lényegesek :)

De ennyi elég is. Sok törődés kell neki, és nagyon fontos a szocializáció.

Nem, nem vagyok kutyaszakértő, csak a tapasztalataimat mondtam el.