Beért volna a kutya? Vagy mi változott?

14 hónapos a kutyám és mostanában csupa pozitív változás történt a viselkedésében. Sokat gyakoroltunk kiskorától otthon is, meg suliba is jártunk, de pl. behívás még egy hónappal ezelőtt is teljesen reménytelen feladat volt, teljesen semmibe vett, ha elengedtem (gyakorlatilag kilőtt és addig ment, amíg majd' össze nem esett a fáradtságtól). Jó pár hétig nem is erőltettem a dolgot, igyekeztem futtatóba vinni meg hasonlók, hogy amíg nincs erre megoldásom, addig se égessem magam a kutya előtt azzal, hogy a nevét kiabálom, ő meg boldogan kergeti a pillangókat egy km-rel arrébb. De most már úgy döntöttem, hogy újra elengedem és teljesen jófej lett a kutya... Nem raktam rá hosszú pórázt, nem vittem extrajó jutifalatot, nem szaladgáltam "elfele", ahogy kisebb korában, semmi ilyesmi, szóval nem biztosítottam be magam mindenhogy, hanem csak elengedtem. Annyit változtattam, hogy az első 3-4 percben egyáltalán nem hívtam, mert amíg épp teljes erőbedobással rohan (nagy zöldterületre viszem), úgyse jönne vissza, akkor meg csak h.lyét csinálok magamból, ha hívogatom. De az első nagy futás után már jól kontrollálható volt, játékkal jutalmaztam, ha visszajött, illetve sokszor visszaengedtem rohangálni. Pár napja engedtem el először a kihagyás után, most kb. ötödik-hatodik alkalommal és minden szuperül működött. Két szabad rohangálás között apportoztunk, engedelmeseztünk, ha letiltottam egy irányt, nem ment arra, ha hívtam jött, ha nem hívtam, magától becsekkolt, amíg nem volt 'mehetsz', addig láb mellett maradt stb. Ja és most már közvetlenül az elengedés után sem megy el olyan messze tőlem, mint eddig. Mi ez a hirtelen változás? Remélhetem, hogy végre elmúlt a kamaszkor? :D