Akkor hogy is van ez a szeparációs szorongással?

A szeparációs szorongásról ugye azt szokták mondani, hogy akkor alakul ki, mikor a kutya saját magát érzi főnöknek, s azért rombol/vonyít/ugat/ürít egyedül maradván, mert így vezeti le a stresszt, amit azért érez, mert a védencei eltűntek. Nálunk viszont igen furcsa helyzet alakult ki.

Van két kutyám. Úgy gondolom, elég közel vannak egymáshoz, de azért "A" kutya előrébb áll a rangsorban "B" kutyánál. A vezető szerepünk nem tökéletes,ráadásul "A" sokkal energikusabb, mozgékonyabb kutya, mint "B", s nem foglalkozunk vele tulajdonképpen többet. Ennek ellenére "A" nem szeparációs szorongásos, sose volt az. "B" viszont kölyök kora óta rombol és bepiszkít, ha a gazdik (azaz mi) elmennek. Ezt sikerült úgy megoldani, hogy szobakennelben van, s ott jól elvan, amíg "A" is a lakásban tartózkodik. Ha azonban külön elviszem "A"-t (mert véleményem szerint mindkét kutyának szüksége van arra, hogy külön is foglalkozzak vele), akkor "B" a szobakennelben is vonyít, régebben még a rácsokat is rázta.

"B" nem lehet "a vezér" a családban, mert ha más nem, akkor "A" tutira előtte van (s úgy gondolom, mi is, hisz macskáról is le tudom hívni - "A"-t nem). "B" nem képzelheti magát a falka vezérének, nem hiheti, hogy felelősséggel tartozik értünk. Akkor miért szeparációs szorongásos?