Aki 5 nm2-en tart 2 közepes-nagy kutyát akiket nem igazán ápol, és olykor kiengedi őket ön sétáltatni a világba, annak mi van a szíve-lelke, agya-esze helyén?

Ennyire nem érdekli hogy mi lesz a kutyákkal ha esetleg nem jönnek vissza?

Ki vannak zárva az utca frontra, akkor helyük van mint egy panel lakás álló konyhájában.

Gyakorlatilag olyan mint ha közszereplése lennének ítélve, mert szem elől nem tudnak elbújni, mindig lehet látni őket.

Az egyik nem is jön ki a házából csak onnan ugat kifele mint aki fél, amikor azt se tudja hogy mi van kint, de csak azért ugat mert a másik is.

Láttam egyszer hogy mintha az a másik idegességében bement volna a félősnek a házába és ott neki kapott.

Az a rész ahol vannak szét van járva, bár azért a piszok úgy ahogy össze van szedve alóluk.

Most komolyan az ilyen embernek minek van kutyája?

Igazából nem jeleznek csak az egyik, az is amikor éppen olyan kedve van és kutyát lát, tehát bioriasztónak nem jók.

Mivel simán belehetne tőlük menni a kapun, mert elvannak zárva, ezért nem is tudnak őrizni sem.

Nekem azaz érzésem támad mindig amikor ezt látom hogy mintha a gazdája direkt kirakta őket a kirakatba a kerítés mentén hogy lássák a népek van kutya. Persze a kapun simán belehetne menni, mert odáig van lekerítve.

Az ilyennek miért kell állat, amikor se nem foglalkozik vele, és valószínűleg nem is szereti, de még csak értelme sincsen mert semmire sem használja a kutyákat, mert még csak nem is jeleznek.

Komolyan nem értem néha az emberi hülyeséget, olyan érzésem van sokszor mintha egyes felnőtt testben élők, 12 éves értelmi és érzelmi színvonalon élnének.