Közepes/nagytestű kutyások mennyire néznek rossz szemmel rátok kutya mérete (esetleg fajtája) miatt?

Komondorom van. Negatívumot emberek részéről nem tudok mondani, soha nem szólt be senki csak azért, mert nagy. Inkább csupán meglepődtek, mikor 3-6 hónapos kora között már azt hitték hogy felnőtt kutya, hiszen már 5-6 hónaposan nagyobb volt mint egy kifejlett rottweiler.

Negatívum csupán annyi, hogy gyakorlatilag egy kutya sem mer vele játszani, ami egyértelműen a hatalmas méret miatt van.

Én is tapasztaltam, hogy a nagytestűektől jobban tartanak az emberek.

Ugyanakkor aki fél a kutyáktól, az meg a kicsiktől is fél - a 6hónapos, folyamatosan és jól láthatóan, eredményesen iskolázott, rám hallgató kiskutyámtól is volt, aki tartott - igaz, nem sokan :)

Aztán vannak a bratyizósok, akik, megkérdezés nélkül kokettálnának a kutyával, hát én ezt se nagyon csípem. Egyrészről, mert kérdezze meg, másrészről mert sokan rosszul közelítenek hozzá (pl. nem oldalról, hanem felülről ráhajolnak és nyújtogatják a kezüket).

De olyankor nagyon büszke vagyok, amikor dícsérgetik, hogy milyen szép és okos, és megkérdezik, hogy barátkozhatnak-e, és nem erőszaksimogatással rárontanak az ebre.

Az emberek másik fele, aki ért a kutyakiképzéshez, esetleg jár iskolába, az meg azért könnyebben megállapítja, melyik kutyával szitu. Nekik sokminden kiderül a behívásnál, és a sétánál is, hogy mennyire hallgat a gazdájára a kutya, mennyire visszahívható, sétánál a kiskutyával flexiznek-e (töb iskolában voltam, és mindenhol az alap volt, hogy nincs flexizés!), és hogy a kutyát vitték-e sétálni, vagy a kutya viszi a gazdit. Meg persze a gazdi reakciója is.

Mert az enyém még kicsi, és egyre kevesebbet húz, de azért még tanuljuk a sétát, viszont előfordul, hogy ő vinne engem, és én olyankor rögtön leállítom. Innen látszik, hogy még nem tökéletesen kiképzett, de amúgyis kölyök, viszont hallgat rám, és szépen haladunk.