Kölyökkutya szocializálása. Mással is előfordult? Nagy baj?

Előre is bocsánat, hogy hosszú, de nagyon aggaszt a dolog.

Nemrég kapta meg a kutyus a harmadik oltását (12 hetes, juhászkutya). A doki azt mondta hétvégén már vihetjük sétálni.

Tegnap sok dolgunk volt, így mindenhova vittük magunkkal a kutyát (utcán, földre nem raktuk).

Ez 3 helyt jelent: beköszöntünk párom szüleihez, mert érkezett hozzá egy csomagunk. Elmentünk fressnapf-ba hámot venni a sétához és míg párom intézett valamit, addig én szüleimnél voltam a kutyával olyan 2-3 órára.

A probléma a következő: mindhárom helyen, amit embert látott nyüsszögött, csóválta a farkát, behúzva fülét-farkát próbált közeledni az idegenhez és egy kicsit bepisilt.

A másik, hogy 1 hónapja van nálunk a kutya, kertes házban lakunk. A szomszédban van két nagy kutya. Az egyiktől fél, mert mindig megugatja és megkergeti (bár így is próbál közeledni hozzá), viszont a másik egy csendes, nyugodt kutya. Pár napja kezd csak érdeklődni a fajtársai iránt és akárhányszor a szomszéd nyugis kutyája közeledik hozzá, vagy az utcáról odajön egy kutya a kapuhoz, akkor ugyanezt a nyüsszögést, laposkúszást levágja, csak hozzá még hanyatt is dobja magát, mint mikor tőlünk várja a hasvakarást (de legalább be nem pisil). És látom egy-két kutyán, hogy zavarja őket és inkább továbbállnak...

Ez fog javulni magától ha már rendszeresen fogjuk utcára vinni és a fajtársaival több időt fog tölteni?

Vagy elkerülhetetlen egy szakember bevonása? (kutyaovin gondolkodom, ha találok majd megfelelőt)

Párom azzal nyugtat, hogy kicsinek az ő kutyájuk is pontosan ezt csinálta, de ahogy nőtt leszokott róla (pedig ő kb 3x volt utcán eddigi életében)