Nyámnyila a nagytestű kutyám, ezért egyre kevésbé szeretem. Mivel változtathatnám meg?

Na,lehiggadtam.Változtatok hangnememen és leírom újra.

Sziasztok!

Van egy 12 hónapos keverék kutyám,aki végtelenül kedves.De tényleg.

Imádja a többi kutyát,pláne a kicsiket,már 30 méterrel előttük leül,türelmesen vár hogy odajöjjenek esetleg kúszva közelíti meg őket,néha gyorsan eléjük fut,de sohasem nekik.Szereti az összes környékbeli,az új emberek is,és az összes kutya majdnem.Naponta 2*2 órát sétálok vele legalább,de néha még hétvégén is egész napot kirándulunk.Nem fél semmilyen zajtól (se petárda,se tüzijáték,se motor stb).A kutyáltól sem fél,DE ha legkisebb csetepaté is kezdődik vagy van,akkor farkát lenyomva jön felém és legszívesebben fejem búbjára mászna,ha tehetné/engedném,de nem engedem.

Rengeteget találkozik más kutyákkal,sokat játszik,futkoss,labdázik.De én szívem szerint hiányolom belőle azt a kis alfaságot,legalább annyit,hogy ha már rámorog valaki,akkor igenis morogjon vissza.Az én kutyám tiszta omega.

És hiába tűnik úgy,hogy nem szeretem,ettől függetlenül rengeteget foglalkozom vele és mindent megteszek érte.

Pl amikor nyáron ketten voltunk fent Börzsönyben és átszúrta a mancsát egy szög,a hátamon vittem 7km-et a következő faluig,mert bár vonyítva és összevissza ugrálva tudott volna haladni,de átéreztem óriási fájdalmát,ehhez csak annyit hogy én 56 kg vagyok és lány,mi ez ha nem szeretet? :D