A (fajtatiszta) kutyák nem egyéniségek!?

A macskatulajdonosoktól gyakran hallom, hogy a kutya az nem egyéniség, csak vakon teljesíti a parancsokat. Akinek volt már kutyája, az tudja, hogy ez nem így van! Ha pl. a gyereked jól teljesít a suliban és nem bulizik hajnalig minden nap, akkor már nem egyéniség? Na ne... Nekem is vannak macskáim, tőlük nem is várom el, hogy engedelmeskedjenek. A kutyámtól viszont igen, de attól még egyéniség! Nem gép, gondolkodik ő is. Tény, hogy más mint egy macska, de attól még nem robot! Vannak olyan emberek is, akik a fajtatiszta kutyákat nézik le, hogy mind ugyanolyan, meg hogy micsoda sznobság fajtatiszta kutyákat tartani, ne adj isten, tenyészteni, főleg törzskönyvvel! Aki szerint nem egyéniségek, azok menjenek el egy kiállításra, versenyre, nézzék meg alaposan a kutyákat, beszélgessenek a gazdáikkal és ezek után mondják azt, hogy mind egyforma. Mind más és más, főleg a jellemük, de a fajtát jól ismerő ember ránézésre is meg tudja állapítani, melyik melyik, nem lehet eltéveszteni őket. OK, vannak, akik nem ismerik meg a saját kutyájukat, de ezek az emberek nem családtagként tartják őket. Nekem is fajtatiszta kutyám van, ő is egyéniség. A féltestvére itt lakik a szomszédban, néha nálunk vendégeskedik. Míg az én kutyám imád dolgozni, oda van a terelésért, leginkább egy tanyán érezné jól magát, ahol egész nap dolgozhatna, addig a féltesójánál nagy szám, ha kétszer megkerüli a nyájat. A féltesója folyamatosan követ a házon belül is, bár nem nagyon nevelték, első szóra jön, az én kutyám pedig független jellem, az udvaron szívesebben van, mint bennt a házban, őt sokkal nehezebb volt megtanítani a behívásra, pedig 2 hónapos korától nevelem. És még sorolhatnám a különbségeket.