SOS, szaporítás (? )

Én írok egy rossz tapasztalatot szaporítóval kapcsolatban. A kutyám golden retriever-labrador keverék. A gazda fajtatiszta labradorként akarta őket eladni. "Szerencsére" csak 5 kutya született. Sajnos 4-et el is tudott adni labradorként, az 5-től nem tudott megszabadulni. Ismertem az ürgét, bejárt abba az üzletbe vásárolni, ahol dolgozom. Mindig panaszkodott, hogy nem viszik el az utolsó kutyát, pedig már 8 hetes. Gondoltam magamban, hogy még csak most vihették volna el a többit is...Kicsit büszke vagyok magamra, mert a prédikálásommal megértettem vele, hogy amit csinált az törvénytelen is és embertelen is. Az utolsó kutyát én hoztam el tőle, de nem fizettem érte. Azóta ő ivartalanította a szukáját. Nos, cseperedett a kutyám, fél éves korára szép nagy bundás, golden retrieverre hajazó kutya lett belőle. :) Aztán jött a hideg zuhany. Műtét. Ugyanis az egyik mellső lába beteg volt, műteni kellett, 50 ezer ft repült ki az ablakon. Öröklődött betegség. Nem bántam meg, hogy magamhoz vettem, tudtam, hogy egy kétes eredetű kutyát veszek magamhoz, de nem volt szívem ott hagyni a hapsinál, mivel már olyanokat mondott, hogy ki akarja kötni a kutyát, olyan eleven. Egy 8 hetes kölyköt...Most már másfél éves, a műtét februárban volt. A lába sajnos nem az igazi, görbe maradt. De a lényeg, hogy nem fáj neki és teljes életet tud élni. Hogy mennyire buták az emberek? Nagyon. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy ha az egyik szülő golden retriever, akkor mégis hogyan vehették meg és hihették azt a kölykökre, hogy labradorok?! Azt mondta a vevőknek, hogy az egy hosszú szőrű labrador. Végül is nem hazudott nagyot, hiszen a két kutya tényleg csak annyiban különbözik, hogy az egyiknek hosszabb a szőre. A nevük mégsem ugyan az, és mégis csak két külön kutyafajtának számít. De kicsit szomorú, hogy az ember kutyát akar, és még csak azt sem tudja, hogy "mi fán terem a borsó".... A másik fele az, hogy kicsit ideggyenge a kutyám, ami szintúgy kiszűrhető egy tisztességes tenyésztő kutyáinál. Én nem bántam meg, hogy magamhoz vettem ezt a kutyát, mert ő is a családunk tagja. De ha nem sajnáltam volna meg, akkor tuti, hogy még nem lenne kutyám. Ugyanis már évek óta spórolok álmaim kutyájára. Az kérdéses, hogy az ismerősödet mennyire hatja meg más rossz tapasztalata. Szerintem ő is tisztában van a dolgokkal, hogy ez nem legális, és kétlem, hogy tízezreket költene a kutyákra. Mert ha tényleg úgy csinálna mindent, ahogy egy igazi tenyésztő, akkor nem lenne haszna a kutyákon, és ezt ő is tudja szerintem.

Szerintetek tényleg van egy átlagos menhelynek arra kapacitása, hogy az összes kiadott kutyájukat végiglátogassák és ellenőrizzék, hogy lettek-e ivartalanítva? Erre plusz egy ember kéne, aki mást se csinál, csak önti a benzint a kocsijába. És teszem azt ha nincs ivartalanítva a kutya, de egyébként jó helye van, akkor mi van? Gyűjtsék vissza a kutyák 70%-át? Nem kell ezt olyan komolyan venni, a szerződés csak arra jó, hogy elijessze a teljesen komolytalan gazdijelölteket, akik nem akarják, hogy bárki is beleszóljon abba, hogy hogy tartják a kutyát (ők azok, akik disznóólban tartanák és hasonlók). Ha valaki szerint tényleg annyira létfontosságú az ivartalanítás ellenőrzése, az csatlakozhat egy tetszőleges alapítványhoz és végezheti maga ezt a munkát, saját költségén.

Az "olcsókutya" oldal már régóta nem működik. Nem tudjátok, hogy mi lett vele?