Nagyon SOS már, mivel próbálkozzak még?

De ez bizony egy szépen elburjánzott szeparációs stressz. Olvass utána a falkavezérségnek. Merre laktok amúgy? Lehet, hogy tudnék segíteni

.

Ez pedig szeparációs stressz. Segíthet, ha mielőtt egyedül marad nagyon alaposan lefárasztanád, fizikailag és szellemileg is. Legyen olyan fáradt, hogy máshoz ne legyen energiája, csak feküdni, pihenni, aludni.

Menny idős a kutyus?

3. vagyok újra. Akkor nincs más hátra, mint szép lassan, fokozatosan rávezetni a kívánt magatartás formára. Időigényes, nem megy egyik napról a másikra, de beválik. Azt kellene tennetek, hogy amikor otthon vagytok fogsz egy könyvet és egy széket és kiülsz a lépcsőházba, de ülhetsz a lépcsőre is. Ne törődj vele, ha hülyének néznek a szomszédok, majd megszokják. Először mondjuk 10 percre hagyod magára (de még jobb, ha 5-tel kezdesz), fülelsz, ha szépen csendben volt akkor visszamész és megdicséred. Nem agyonabajgatásról beszélek, csak egy "Jól van, nagyon okos vagy" + buksisimi és kész. De ha hallod, hogy sír, vonyít, kapar akkor rögtön lépj be és nagyon szidd le. Ha gond nélkül megy ez az idő, akkor emeld az időt kb. 2-3 perccel, és így tovább. Csinálhatjátok felváltva is, mikor ki ér rá, de az elvárás ugyanaz legyen mindenkinél.

Mondom, lassú, de hatásos módszer. Hidd el, hamar rá fog jönni, hogy hogyan viselkedjen amíg egyedül van.

Másfelől a falkavezérséget sziklaszilárdan tartsátok be, tartsatok be minden alfa-szabályt, 10 hónapos, szóval kamaszodik, feszegeti és próbálgatja a határait.

Kitartást kívánok!

Kulcs dolgok: legyen a kutya nyugodt; legyen lefárasztva mind fizikailag, mind szellemileg.

A mi argentin dogunk is olyan, hogyha olyankor készülődünk elmenni mikor figyel minket,követ fürdőbe, ide-oda, akkor tuti vonyítani fog egy órát. De mikor a helyén nyugodtan fekszik, és csak szimplán néz minket akkor egy szó nélkül ott lehet hagyni!

Fontos, hogy nem kell elköszönni tőle.