A Kaukázusi juhászkutyám fogja bántani a gyermekemet ha felnő?

Ha utánaolvasol a neten, szinte mindenhol azt írják, hogy a gyerekekkel nagyon jól megvan.

" A családban élő gyerekeknek még olyan dolgokat is megenged, amit még a gazdájának sem."

Nagyon nagy híve vagyok annak, hogy egy kutya csodákat tud tenni egy gyerek lelki fejlödésében, ugyanakkor vannak esetek, amikor komolyan kell venni dolgokat. És ez egy ilyen eset, már a puszta tényböl is kiindulva, hogy 1 év múlva (ami észrevétlenül elröppen) a kutya 3-4-szer súlyosabb lesz a gyerekednél. Addigra már a munka zömét el KELL végezni. Ekkora kutya esetében nem szabad második lehetöségre alapozni. Nem olyan nehéz, csak tényleg komolyan kell venni!

Tehát. Adott a cél: egy olyan családi környezet, melyben együtt boldog a család a kutyával együtt. Ehhez elsö lépésként a család közösen fel kell kutassa a lehetö legtöbb szakirodalmat a kutyák viselkedéséröl, neveléséröl, különös tekintettel a kaukázusi fajtára. A kutya elsö évében jól elhatárolható periódusokon megy keresztül, meg kell értenetek, mikor mi zajlik le benne, mit miért tesz, miért reagál dolgokra úgy ahogy, és az éppen jó Nektek vagy sem, egyes magatartási formák kívánatosak vagy kerülendöek.

Erre épül a pozitív megerösítés lényege, mely egy egyszerü kutya-ember közötti folyamat. A kutya sokmindent szeretne a nap 24 órájában, és ennek érdekében változatos trükkrepertoárt sorakoztat fel. Mint egy kisgyerek is, ha egyszer egy módszer sikerrel járt, biztos, hogy a következö alkalommal is alkalmazni fogja. Fordítva is megy a dolog: ha valami sosem vezet célra, fokozatosan elhagyja azt a viselkedésformát, és hatékonyabbakkal helyettesíti. Így már az elsö naptól meg kell tapasztalnia, hogy bizonyos dolgok kerülendöek számára. Például, ha játék közben befalja a kezeteket, ill. a száját alkalmazza Veletek szemben (mindegy, hogy játékból teszi), tabu! Az elsö alkalomtól kezdve, amikor elöfordul, felkiáltotok (mintha fájt volna), és a játék RÖGTÖN abbamarad, és legalább fél óráig levegönek kell nézni. Ha tovább próbálkozik (pl. nadrág szárát cibálja), akkor fél óra elrekesztés a családtól. Ez neki szörnyü, hiszen fel van pörögve, és játszani akar, kapcsolatban maradni a falkával, ám nagyon okosak, és pár alkalom után már rájönnek, hogy mely módszerek vezetnek rosszhoz, és tiltólistára veszi öket. Ha úgy játszik Veletek, ahogyan azt 90 kg-os korában is elvárjátok töle, akkor csupa jó élmény érje, halmozzátok el ilyenkor boldogsággal.

Az is roppant fontos, hogy teljesen szocializálódjon a gyereketekkel, annyi idöt töltsenek együtt, amennyit csak lehetséges. Fontos, hogy teljesen megismerjék egymás jelzéseit, így kizárhatóak a késöbbi nemkívánatos félreértések, meglepetések.

Hosszan lehetne még írni ezekröl, de értelmetlen, irány a szakírások. Nagyon szép évek elé néztek, de mindnek a kulcsa, hogy elsö pillanattól kezdve azt a viselkedést követeljétek töle, amit nagy korában is elvártok. Nincs kompromisszum, nincsenek különleges alkalmak, csak SZABÁLYOK vannak és KÖVETKEZETESSÉG! És persze sok-sok szeretet!:)

Kitartást kívánok, és boldog kutyázást!:)