Tapasztalt, sokat látott kutyagazdák, tudnátok segíteni?

Tavaly meghalt a nagynéném (igazából nem az, tulajdonképpen egy generációval el van tolva, de én annak tekintettem őt), és hozzám került egy 2 éves Straffordshire szuka kutya. Az elején még kész csapásnak fogtam fel, mert mindent tönkretett a kertben (értsd minden második héten rohangáltam a harmadik kerületbe a Bécsi úti virágoshoz új mimózákért), de utána, gondolom, ahogy egyre többet simogattam, ölelgettem, egyre közelebb kerültem hozzá. 28 éves diplomás, de nem a szakmájában dolgozó magányos férfi vagyok, még gondoltam jól is jön, hisz én sem voltam egyedül.

Éééééés pont ez az, amiben a segítségeteket szeretném kérni, mert úgy érzem túl közel kerültem hozzá. Korábban el se tudtam menni otthonról egy fél napnál tovább, mert már vele akartam lenni és gondoskodni róla. Az elmúlt egy hónapban pedig azon kaptam magam, hogy olyan ez, mintha szerelmes lennék belé. A Fressnapf-ba gyakrabban járok, mint a SPAR-ba, mindig valamit hozni akarok neki, páros napokon együtt filmezünk, és úgy járok vele az állatkerbe és a városba, mint anno a nőimmel. Nos, aki tapasztalt kutyás azoktól kérdezném, hogy nektek mennyi idő múltán alakult ki, és hogy éreztétek magatokat? Kezd elég kellemetlen lenni ez a számomra, noha egyszerűen szeretem, és nap mint nap kényeztetem.