Dominancia-gyakorlatok kölyökhöz?

Ő egy kisbaba. Szabj neki határokat, neveld következetesen, de gyengén, ne legyél rá ideges, sose büntesd méregből és szeresd.

Vannak önbizalomtól túlcsorduló kutyák, de egy babát dominánsnak bélyegezni, csak azért mert játékos, és még nem tudja a szabályokat, elég korai...

Nem azért húz, mert nem tisztelt, nem azért ugrál mert nem tisztel, hanem azért mert még nem tudja, hogy nem szabad. Ha már tudja, hogy nem szabad, és elkezd próbálkozni, na akkor mondhatod rá, hogy lázad, és kezdene dominálni. Ráadásul alig ismeritek egymást, még kb nulla a bizalom, alig szokta meg a környezetét, és most fedezi fel a világot.

Ez csakis valami trollkodó kérdés lehet, más nem!

" mit tehetnék, hogy egészen elismerjen, és megszabaduljak ettől a kényelmetlen érzéstől" ->

Talán, hagyd abba az idiótáskodást, és jobb lesz.

3 hónapos kutya egyébként mindent játéknak vesz, nem azért, mert annyira domináns hajlamú, hanem azért, mert a kiskutyák ebben a korban játékosak, bohókásak.

Szerintem a szüleid sem aggódtak egy éves korodban, hogy nem eszel késsel villával, és nem tudsz még biciklizni. :S

Ebben a korban inkább nézd el neki, ha kicsit rendetlen, nehogy túlfegyelmezd, mert egy életre tönkreteheted a temperamentumát! Türelemmel tanítgathatod, de komolyabban fegyelmezni majd később, és csak indokkal. Ilyen kicsi korban még a farkasfalkában is elnézőek a kölykökkel, csak akkor teszik rendre őket, ha már tényleg durvulnak, de azt se előzmények nélkül, mindig megelőzi pár figyelmeztető jelzés. Nagyjából fél éves koruk körül teszik komolyabban helyre őket és követelik meg a tiszteletet.

Ha erőseben beléd csíp, sikíts fel hangosan és hagyd ott, nincs több játék. Az alomtestvérei közt ugyanezt tanulta. Ha nem hagyja abba, és utánad megy, rángat, durvul, akkor előbb szólj rá erélyesen (legyen egy tiltószód, pl. fuj vagy nem), ha még mindig nem használ finoman rázd meg a grabancánál, vagy ha lakásban vagy, zárd be egy büntető-helyiségbe (sose a szobaketrecbe, szállítóba) addig, amíg be nem fejezi a nyivákolást és csöndben marad. Ha kiengeded, akkor se ugorj a nyakába, hogy "végre kiengedhetlek", nézd pár percig (a lehiggadásáig) levegőnek.

Egyenlőre csak semleges, ingerekben szegényebb terepen engedd el, legyen nálad darabokra vágott sajt, párizsi vagy virsli, és akárhányszor odahívod, ha odajön, legyél olyan boldog, mintha valami nagy dolgot vitt volna véghez, simogasd és persze azonnal kapjon is hamit. Ezt csináld meg sokszor, hogy hozzád odamenni mindig jó érzés legyen neki. Azért büntetni nem szabad, ha nem jön azonnal, mert azzal köti össze, hogy ha odamegy hozzád, veszekedsz vele, inkább elkerül. Ha hívod, magas, vidám hangon tedd, integethetsz, leguggolhatsz közben, tedd magad érdekessé. Ha nem akar jönni, kezd el visszafelé futni, közben is hívd, mosolyogj, és ha odarohan hozzád, nagyon dicsérd meg.

Illetve én séta közben sokat gyakoroltam, hogy amint egy picit is belemerült valamibe, vagy messzebb ment tőlem, rögtön bebújtam egy fa vagy bokor mögé, búzakalász vagy nagy fű közé, és hagytam, hogy kétségbe esve keressen (ezt a mai napig eljátszom időnként, pedig már másfél éves, és elég stabilan behívható). Persze ha már nagyon elfutott, és eleget "kínoztam", előjöttem. Tanulja meg, hogy a fél szeme mindig rajtad legyen, különben elveszíthet, illetve emiatt ne is bóklásszon messzire tőled, és ha mégis elveszít, használja az emlékezetét és az orrát, álljon meg fülelni, hall -e valami neszt vagy a hívásom.

De ebben a korban még mindent játékosan, a pórázon menést úgy tanítsd, hogy ha húz, megállsz, még ha ezt lépésenként is kell csinálni. Azt tanulja meg, hogy ha belefeszül a nyakörvbe, nem hogy gyorsabban haladnátok, ahogy szeretné, hanem sokkal lassabban. Belehúz, megállsz, megvárod, amíg ellazul, ahogy kilépsz, nagy eséllyel újra feszül, ekkor ismét megállsz. Egy pár alkalom után fel fog nézni rád indulás előtt, próbálja kitalálni, mit kéne csinálnia. De ha épp türelmetlen kedvedben vagy, inkább hagyd rá, az még mindig jobb, mintha elszakadna a cérna és megbüntetnéd, amit aztán nem tud hova tenni, és félni kezd tőled. A kötődés, bizalom kialakítása fontosabb annál, hogy a túlzott fegyelem elérése miatt megtörd őt, inkább szívd kicsit a fogad, gondolj arra, hogy le fog higgadni később.

Még valamit kihagytam a behívás tanításánál, hogy ha odajött és megdicsérted, hagyd is ismét bóklászni. Jó sokszor hívd oda, és csak jutalomért. Illetve én hordtam magammal a kedvenc rongyozós játékát sétára, és néha a dicséret, jutalomfalatka után elővettem és játszottam vele, majd eltettem és sétáltunk tovább. Sokáig nem hívtam be azért, hogy pórázra tegyem, mindig kivártam, hogy épp ott legyen mellettem, vagy míg belemerült a szimatba és odaértem mellé stb. Hogy minél jobban belé rögzüljön, hogy odamenni hozzám jó. Aztán olyat csináltam, hogy odahívtam, megdicsértem, pórázra csatoltam, de egy fél perc után el is engedtem. Később mikor pórázra tettem, gyakoroltuk a szépen sétálást (ha már kiszaladgálta magát, ez egyébkén is könnyebb), és mikor épp jól ment, szépen jött, jutalmul elengedtem.

Aztán ezeket szépen, ahogy nőtt, fokoztam. Már nem lőhetett ki, ahogy lecsatoltam a pórázt, kicsit ülve kellett maradnia, és csak a jelzésemre. Ma már úgy csináljuk, hogy leül, lecsatolom, jönnie kell mögöttem, és csak a jelzésemre és intésemre rohanhat előre. Séta közben párszor mögöttem kell haladnia, majd ismét jelzésre vagy a rongyozás, frizbizés, bot-visszahozás ürügyén lehet "szabad". De mindent a maga idejében, semmit ne siess el.

Sajnos az első kutyámnál pont ezt rontottam én is el, hogy túl korán akartam engedelmes kutyát. Nem szabad! Persze legyenek szabályaid, de ne akarj tőle túl sokat megkövetelni, és tanításnál is többet ér sokszor öt perc, mint huzamosabb ideig több, mert nem képes még sokáig koncentrálni.