A kutyáknál tényleg mérgező lehet a dió?

A dióbél hasznos táplálék embernek, kutyának egyaránt. Telítetlen zsírsav és A, E vitamin tartalma hozzájárul szervezetünk nélkülözhetetlen hatóanyagainak kielégítéséhez. Kellemes ízanyagai a kutya számára is ellenállhatatlan táplálékká teszik. Sajnos a kutyák a rágcsálókkal ellentétben nem válogatják szét összeroppantás után a dióbelet és a csonthéjat, hanem válogatás nélkül, vegyesen nyelik le. A kutyák mohó, csillapíthatatlan étvágyának következtében nagy mennyiségű összeroppantott vagy egész diót képesek lenyelni.

Sajnos ezen élvezetek utóhatása gyakran tragikus végkifejletet ölt. Az egészben lenyelt dió a gyomorban még nem okoz problémát, szerencsés esetben kihányja az állat. Ha a gyomorból a vékonybélbe tovahalad, annak a legtöbbször teljes bélelzáródás a következménye, főleg kistestű kutyák esetében.

A teljes dióra a vékonybél fala teljesen ráfeszül, sőt a dió rücskös felszíne is hozzájárul a stabil helybentartáshoz.A bél elernyedése, majd megfeszülése

kis mértékű elmozdulást lehetővé tesz, de általános tapasztalat, hogy a gyomortól nem messze véglegesen elakad. A teljesen ledugózott bélen nem képes a béltartalom tovahaladni.

A súlyos állapot miatt a tünetek gyorsan óráról órára kialakulnak és egyre súlyosabb fokot öltenek. A kutya bágyadt lesz, nem eszik és nem iszik, elkezd hányni, ami az idő előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. A hányadék az elfogyasztott eleség egészben vagy üres gyomor esetén barnás színű vékonybéltartalom. A hasi fájdalom miatt felhúzott hassal, púposítva nehezen jár. Egyes kutyák nagy fájdalomtűrő képessége miatt a hasi fájdalmasság nem minden esetben jellemző. A bélben kialakuló súlyos elváltozások (bélfal elhalás, bélfal kilyukadása, hashártyagyulladás, önmérgezés) pár napon belül elhulláshoz vezetnek. A betegség diagnosztizálása röntgennel történik, gyakran halványan kirajzolódik a dió sziluettje, de kontrasztanyagos felvételen jól látszik az elakadás pontos helye. A gyógykezelés műtéti úton bélmetszéssel, vagy bélszakasz eltávolítással történik.

A szétrágott dióhéj a vékonybélben tovahalad ugyan, de nagy mennyiségben elfogyasztva tömör dugóvá álhat össsze a vakbélben és a vastagbélben, mivel nem tudja megemészteni az állat. Ilyen esetben székrekedés tüneteit mutatja az állat, amik enyhébbek a már leírtaknál. A kutyának folyamatos székelési ingere van, bűzös híg barna lé folyik a végbeléből, néha-néha hányogat, de a közérzetromlás és a hasi fájdalmasság nem ér el olyan súlyos fokot.

A diagnózis meghozatalában a röntgen segít, gyógykezelése beöntésekkel, vagy műtéttel történik.

Megelőzésként ne vonjuk be kutyánkat segítőtársként a lerázott dió összegyűjtésekor!

Ahogy második írta.

Mi kutyáink mindig "feleszik" a diótermést, nekünk alig-alig marad. :I

A második válaszadó nagyon jól fogalmazta meg!

Az én kutyám szereti a diót, de nem adhatok neki sokat. Amikor a rossz diót összegyűjtöm és kidobom a kukába, mindig lekötözöm a kuka tetejét, hogy a kutyám ne tudja felborítani és hozzáférni ezekhez, különben megbetegszik tőle. Tavaly a rossz diókat máshol tároltam, mert arra gondoltam, jó lesz eltüzelni ezeket először. De amikor a kutyám enni kezdett belőlük, rosszul lett, kihányta, még a héjakat is! Nagyon meg voltam ijedve, de örültem, hogy a száján keresztül szabadult meg tőlük. Adtam neki egy kis tejet és ezek után jobban lett. Ezért ez óta, az eset óta mindig kidobom a rossz diót.

Szerencsére a diófánk máshol áll, így a lepottyant terméshez nem fér hozzá, mert nem éri el :)

enyém sem eszi meg a héját :)

bár általában megvárja, míg kézből megkapja a belsejét.