Lehet-e, kell-e 1 éves, félős tacskólányt bátorságra nevelni?

Lehet is, és kell is!!!

Ha nem is kimondottan bátorságra, de a kíváncsiságra, hogy semmitől se féljen, a közvetlenségre mindenképpen.

Félelemben leélni egy életet elég nagy szenvedés.

És ezen a szerető otthon sem segít. (Nem kritizálásból mondom, hanem segítségképpen.)

Ha egy ember paranoiás, annál sem lehet elérni semmit szeretettel, csak pszichológussal.

Először a szűkebb környezetben kell építeni a bizalmat, aztán a környezettel kell megismertetni.

Konkrét "tréninget" ugyan nem kérdeztél, de azért egy valamit még leírok, mert a tapasztalatlanabb kutyatulajdonosok az ilyen szituációban egy valamit rendszeresen elrontanak.

Ha megijed valamitől a kutya, ne kezdd sajnálni, ne gügyögj hozzá, ne nyugtasd, hogy semmi baj, (mert van) ne simogasd meg, stb!!!

Ezekkel mind mind csak azt az egyetlen dolgot éred el, hogy megerősíted, és fokozod az aktuális lelki állapotát, azaz a félelmet.

Hiszen akkor adsz neki szeretetet, mikor megijed.

Van még sok buktatója a dolognak, de ezt sokan el szokták rontani.