Miért gondolja mindenki azt, hogy az udvaron unatkozó kutya nem, míg a lakásban tartott szenved?

A kutya mindenhol jól érzi magát, ha a környezet megfelelően van kialakítva, rendszeres sétáltatás mellett pedig a lakásban is tökéletesen érzik magukat. Az én kutyám is szeret lakásban lenni.

Szóval ez valóban túlzás, és tévhit.

Tisztelet a kivételnek!

A kertben tartott kutyákat szinte sosem sétáltatják, vagy ha igen akkor elenyészően keveset. A foglalkozás kimerül abban, hogy itt-ott eldobnak neki néha botot, vagy labdát.

Ellenben a lakásban tartott kutyával nem lehet azt megtenni, hogy nem viszik le sétálni. Még ha valaki rövid időre is,viszi le, akkor is kutya és embertársadalomban van.

5-ös cáfollak!

Én kertesben lakom, és mindennap viszem a kutyámat sétálni, és nem fél órákra.

és nem csak én, hanem járunk össze kutyásokkal, mert bemutatókra meg minden másra készülünk, és ők is kertesben laknak, mégis mindennap viszik a kutyát.

Lakásban előnyök: a kutya naponta legalább 3x elmegy muszájból sétálni a gazdájával, és ügye folyamatosan egymás közelében lehetnek, amíg a gazda otthon van.

Hátrányok: szükségletek időponthoz kötött kielégítése, kevesebb inger éri ha nincs otthon a gazda, de még ha otthon van, akkor is.

Kertben tartott előny: a kutya mindig láthat valamit az utcán, ha más nem a többi a kutyát vagy a terepet, így mindig lehet valami inger, területőrző fajtáknak ez egyértelműen jobb. Akármikor üríthet, kint van a friss levegőn.

Hátrányok: kevesebbet látja a gazdát, kevesebb vele a kapcsolat, nincsen közös program séta híján.

És most vegyük azokat a keveseket akikbe én is beletartozom: Kertes ház, a kutya szabadon jöhet ki-be, és legalább egyszer el van víve sétáltatva egy nap.

Szerintem ez a legjobb.

Ebben a felállásban nézve szerintem a legtöbb esetben még mindig a lakás a jobb, kivéve a területőrzős kutyáknak.

Persze vannak ellenpéldák is, nagyanyáméknak van egy kis aranyos ölebük, aki kertes házban nőtt fel, de eléggé elhagyottnak, lelombozottnak látszik amikor ideglenesen húgomékhoz van leadva. Pedig bírja őket, mert amikor lemennek sétálni akkor nagyon kis eleven, de amikor visszamennek, akkor egy kicsit jön megy, aztán lefekszik a helyére, és kicsit szomorú szemekkel várja hogy újra kimehessen a szabadba. Persze a gazdája is hiányzik neki, de az hogy akármikor kimehet az udvarra, az is benne van rendesen.