Mi a véleményetek a német juhászkutyákról?

Kivéve egyet szinte mindegyiket találtam ill befogadtam.

Ez attól is függ hány évesen kerül az emberhez.

Az egyik 4 éves volt mikor találtam, azzal volt a legnehezebb, és ő volt az első Németem.

Kimondott vezéregyéniség volt, rögzült rossz szokásokkal.A verekedés volt a mindene. Erről nagy vesződséggel sikerült leszoktatni.

Viszont a kutyasuli sokat segített abban, hogy a kutya önfegyelmet tanuljon.

Mivel ő volt az első,a többi Némettel már fele, sőt negyed annyi gondom sem volt.

Vagyis dehogynem, a szukám egy örökös hárpia volt. Beképzelt, öntelt, felvágós.A munkában a fegyelmező gyakorlatokat utálta. Jobban szerette azt ahol az agyát is kellett használnia.

A mienk (kan) egy nagy bohóc még 1,5 évesen is! :) Sosem bánom meg, hogy hazahoztuk törpeként.

8 hetes korától oktatom, kb. fél éves koráig mintakutya volt! Aztán jött egy kisebb mélypont, mikor az istenért sem óhajtott megcsinálni semmit. 1 éves korában kezdett el komolyodni, ekkor már élvezte a tanulást, és igen könnyen kezelhetővé vált. Mára semmi problémánk vele, az egyik legjobb kutyánk!

Volt viszont egy 8 hónapos tanítványom, akit az elején nagyon elcsesztek. Vele volt harcom bőven! 1 harapás, 1 majdnem ujjtörés, és 1 felszántott utca után sikerült letisztáznunk az erőviszonyokat. Ezzel ment el az első alkalom. A negyedikre láb mellett közlekedő nyugodt kutyát adhattam vissza. Megkedvelte a tanulást is, és a nyugdíjas pár végre kivihette sétálni.

Összegezve, tapasztalataim szerint a legtöbb nj munkakedvelő, értelmes kutya! Ha letisztáztátok a szabályokat és az erőviszonyokat, nem lesz gond. Csak az első másfél év kemény. ;)