Szerintetek beteges?

Szerintem minden ember kötődik a kutyájához. És a legtöbben sírunk, és fáj, ha a kutyánk meghal. Ez nem beteges, de édesanyádra ne haragudj, ő csak azt szeretné, ha Neked könnyebb lenne.

Mond el neki higgadtan, hogy egy ideig nem biztosan nem szeretnél másik kutyát.

A ragaszkodás nem beteges, de ezzel ne anyukádat bántsd mert neki is rosszul esik. Mivel 13 évesen valószínűleg még nem vesztettél el az életedből senkit (ha így van akkor szerencsés vagy) így érthető, hogy nem vagy felkészülve arra (nem is lehet), hogy egy szeretted jelen esetben a kutyád elhagyjon téged. Ez az élet rendje. Ne azzal foglalkozz, hogy mi lesz pár év múlva, hanem azzal, hogy mi van ma. Használd ki a mai napot és ne halasztgass holnapra. Ahogyan nősz majd egyre jobban kezelni tudod a hasonló helyzeteket. A kutya elvesztése után rögtön egy másik kiskutya elsülhet jól mert feledteti a bánatodat, de elsülhet rosszként is mert az előző kutyádat látod benne ha mondjuk valamit nem úgy csinál mint ahogyan a régi tette, így csak büntetni fogod.

Legyél erős, ne hisztizz és mindent beszélj meg a szüleiddel, még azt is, hogy nem tudod hogyan dolgozd fel a kutya esetleges halálát. Hidd el jobban jársz mintha bedurcáznál és másokat büntetnél ezzel.

Nem beteges, korotokból és viszonyotokból adódóan normális reakció.

Én is átéltem ezt, az első kutyánk 15 évig volt velünk, nagyon kötődtem hozzá, nem tudtam elképzelni, hogy más kutya valaha is átveheti a helyét.

Így is lett: azóta volt már három kutyánk is, szerettem őket, de egyik se tudott az első helyére lépni.

Az hogy kötödsz hozzá azzal nincs baj nem beteges. Természetes,hogy valaki szereti a kutyáját, legjobb barátjának tartja -én is így vagyok vele-

Viszont ne gondolkozz azon mi lesz ha nem lesz , élvezd az együtt töltött időd, lefekvésnél is inkább arra gondolj milyen jót sétáltatok vagy bármi. A kutyák is a jelenben élnek, nem törödnek azzal mi lesz holnap vagy mi volt tegnap. Próbáld ezt el tanulni a kutyádtól,hogy csak azzal foglalkozz ami van :)