Aki külföldre költözött a családjától és vitte magával a kutyáját, akkor a kutya nem viselte nehezen az új környezetet és, hogy a család egyik fele van csak vele?
Külföldre költözök a barátommal a nyáron. Még a szüleimmel élek. Van egy 2,5 éves Goldenem itthon. Megbeszéltük a barátommal, hogy visszük magunkkal, mert végül is én vagyok a gazdája és nagyon szeretem ki se bírnám nélküle. De aki ismeri egy kicsit is ezt a fajtát az tudja, hogy családi kutya. Anyukámat is nagyon imádja és persze a család többi tagját is.
Kérdésem végül is az lenne, hogy volt e már valaki hasonló helyzetben. A kutya a költözés után nem volt nagyon szomorú? Akár az új hely miatt akár azért, mert hiányoztak neki az otthoniak?
Hm... hát nem külföldre, de decemberben költöztem össze a kedvesemmel, és vittem a 7 éves Jack Russell terrieremet is. Első este nyugtalan volt (inkább azért, mert autóval vittük az új házba, és azt hitte, kirándulás lesz...) de megvolt a megszokott kis kosara, labdája, az első napokban otthon voltam vele, és nagyon szépen birtokba vette a házat meg kertet.
Azóta néha visszavisszük a szüleimhez, ha pl. nem vagyunk itthon egy napot, én úgy látom, hogy örül, mikor hazajöhet velünk. Eddig mindig volt társa, egy másik kistestű kutya, meg macskák stb., de sztem most élvezi, hogy övé a vár.
Mondjuk ő annyira nem volt "családi" kutya, inkább hozzám kötődik és sztem jobban megviselte, mikor én egyetemre jártam. Örül, mikor látja anyukámékat, bújik is hozzájuk, de elfogadta a páromat és megszokta, hogy most mi vagyunk a család.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!