Ezt jól gondolom, szeretet, menhelyi kutyák?
Izé. Ezt olvastam valahol:
"A menhelyiekről csak annyit, hogy náluk a kötődés az alap ahhoz az emberhez, aki végre szereti őt. Sosem értettem azokat a kérdéseket, hogy a felnőtt menhelyi kutya megszokja-e az új gazdit. Nyilván erre csak az tudja a választ, aki már megtapasztalta: 2 nap után a lelkét eladná azért az embereért, aki végre szereti őt. Náluk a kötődésen nem kell küzdeni, magától kialakul."
És erről eszembe jutott, hogy ez is egy ösztönös viselkedés nem? A menhelyi kutyák, akiknek rossz sorsuk volt, ők általában nem is érezhették magukat soha igazi falkatagnak. Mint a száműzöttek. A kutya meg mindig keresi azt, hogy hova, kihez telepedhet le, és ha nem kap bántást kapja az alkalmat, hogy csatlakozzon a családhoz. Szóval ezért csinálja. Nem?
Gyakoribb az állítás ellentéte.
Az utcán az a kutya, amelyik túlél, rájön, hogy képes egyedül, önállóan boldogulni. Ettől komoly önbizalma lesz, s úgy érzi, nincs szüksége másra. Az ilyen kutyáknak egy rászólás is elég, hogy lelépjenek az új gazdától, s itt bizony nem 2 nap, míg kialakul a kötődés.
Persze, a menhelyen nem csak utcai veteránok vannak, de pl a bántalmazott kutyákra se jellemző, hogy két nap után tűzbe mennének a gazdáért - pont azért, ami a múltban történt vele, hosszú időbe telik a bizalom és a kötődés felépítése.
Szóval nagy általánosságban a menhelyi kutyákra ez nem igaz.Ezt azért mondják a menhelyi kutyákra, hogy népszerűsítsék őket. Ám így félretájékoztatni az embereket nagyon nem szerencsés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!