Tudok valamit tenni? Vagy nyugodjak bele?

az utolsó előtti válasza elgondolkodtatott és eszembe is juttatott valamit. én egy másik városban laktam és ott vásároltam meg a kutyámat. a párom szeretett volna összeköltözni velem. csakhogy. nagy családdal együtt él, nemcsak a párom de még az édesanyja is allergiás, a párom és az apukája pedig asztmás. arról pedig nem is beszélve hogy errefelé nagyon nem divat a kutyával egy háztartásban élni. sőt. soha nem is volt ebben a lakásban kutya, de még nekik sem. az pedig egyenesen perverz vagy tudom is én mi ha a kutyával alszol vagy magadhoz öleled, tehát szoros testi kontaktban vagy az ebbel. azt is fontos megemlítenem hogy ráadásul egy pitbull kutyám van tehát olyan fajta ami nem túl szép hírnévnek örvend. szóval volt ám rendesen negatívum. ennek ellenére úgy döntöttem hogy üsse kő, próbáljuk meg. megbeszéltük hogy amint a legkissebb gond adódik a kutyával kapcsolatban akkor visszaköltözöm. megmondom őszintén tutira vettem hogy azzal a lendülettel amivel érkezünk megyünk is vissza. ennek ellenére mindenki bolondul a kutyáért. legjobban a párom és annak édesanyja. ma is ahogy megérkeztek párom szülei a munkából olyan kedvesen fogadták a kutyát hogy elképesztő. olyan gyengéden beszélt hozzá a párom édesanyja mint a kislány unokájához szokott. egyértelmű volt hogy nagyon imádja. ha akkor ezt valaki mondja nekem, beleröhögtem volna az arcába. a párom azóta legalább dupla annyi ha nem több , gyógyszert igényel a kutya miatt, ennek ellenére ki nem adná a kezei közül. van hogy együtt is alszunk vele úgy értem egy ágyban, de általában tőlünk karnyújtásnyira a helyén szokott aludni. szóval ez a család olyan testi kontaktba került a kutyával ami szinte elképesztő errefele. ráadásul valóban szeretik. nekem az a szokásom hogy a kutyát mindig szorosan magamhoz ölelem és közben beleszipuzok a jó illatú szőrébe. eleinte furán nézett rám a párom kérdezte hogy mi bajom van, mire mondtam neki hogy hát szeretem. igaz ő nem szipuzgatja a szőrét de bizony ő is sokszor magához öleli.

szóval ezzel azt akarom mondani hogy egy elképesztően esélytelen helyzet úgy alakult hogy -ha lehet így fogalmaznom- meg akarnék válni a kutyától az egész család tuti meglincselne. nagyon jól esik látnom hogy mindenki ennyire szereti. sőt még az idejáró rokonok is, de még a párom unokahúgának egyik barátnője is szabályosan elájult tőle. persze azt tudni kell hogy kan létére eszméletlen helyes tud lenni. a puszikkal pedig még véletlenül sem spórol. rájött a nyomi hogy ettől mindenki elneveti magát. :)

szóval mi lenne ha felvetnéd a párodnak hogy "próbaképp" fogadják be. ideiglenesen ha úgy tetszik. így azzal sincsen baj ha a szomszédba szökik hiszen nincsen messze és a bácsinak sem kell kiabálnia. lehet hogy te is szerencsés leszel -amit nem mellesleg tiszta szívből kívánok- és totálisan megszeretik a párodék a kutyust. persze ehhez mindeképpen hozd ki a kutyából a legjobbat hogy ne okozzon bosszúságot a párodéknak hiszen úgy igen nehéz lesz megkedveltetni a kutyust velük. egyébként mi a helyzet azzal ha a bácsinál hagyod így és ott foglalkozol vele? így még a kecske is jóllakna és a kápszta is megmaradna. szerencsére a bácsi egyetlen baja az volt hogy állandóan fialt. ezt meg tudod akadályozni ivartalanítással, de még sok sok törődéssel is. szerencsére a kutyák nem sűrűn tüzelnek így csak nagyon ritkán kellene jobban odafigyelni hogy ne legyen alom. persze szukákban nem vagyok túlságosan otthon, nekem kanjaim voltak illetve van. talán a bácsi is örülne ennek hiszen nem hiszem hogy nem szereti a kutyust inkább csak nem tud vele megfelelően törődni.

utolsó: ez nagyon szép történet. anyukám meg utálni fogja a kutyámat, de bárcsak vele is ez történne..:D (nem fogunk együtt lakni)

azt azért tudnod kell, hogy ha súlyos az állatallergia és rendszeresen össze vannak zárva, az visszafordíthatatlan tüdőbetegséghez vezethet. és ezen a gyógyszerek sajnos nem segítenek.

hát kérdés mi számít súlyosnak. azelőtt pl. az inhalátorát hetente egyszer használta átlagban. mióta a kutya van hetente kétszer háromszor. de furcsa mert mostanában egy hete nem láttam hogy használná. a gyógyszer az allergiára is inkább tavasszal kellett neki egész nyáron. így hogy a kutya van, néha szedegette télen is. de persze a kutyát folyamatosan ápolom, takarítok. igaz a mostani vedlésnél kicsit kellemetlenebb volt a páromnak, többet tüsszögött. persze köszönöm hogy szóltál utánna nézek azért a dolognak.

viszont azt nem árt tudni hogy ettől függetlenül is előbb rakna ki engem a szobából mint a kutyát :) szívemből kívánom neked is hogy megkedvelje édesanyád a kutyust. ha nem rossz szívű az édesanyád, (lelketlen utálja az állatokat zsigerből,) és te is odafigyelsz hogy jó kutya legyen, azt hiszem kijelenthető hogy garantált a siker. hidd el bizony mikor ide érkeztem itt is meg volt fagyva a levegő. arról nem is beszélve hogy milyen fajtája van. szóval hidd el a kutya sokkal inkább volt egy megtűrt valami a számukra. nálunk se rögtön imádták. inkább szépen fokozatosan kezdtek vele ismerkedni. nagyon odafigyeltem arra is hogy a kutya semmilyen módon ne okozzon kellemetlenséget senkinek. nem megy be senki szobájába hívatlanul. sőt tulajdonképpen a szobából sem megy ki engedély nélkül hiába nyitva az ajtó. és az ápolásnak hála nincs kellemtlen kutya szaga. ezek a dolgok nagyon fontosak főleg olyan emberek társaságában akiknek nem normális a kutyával való együttélés. és mostanra tényleg nagyon szeretik. de főleg a párom édesanyja. szerintem rájöttek arra is hogy egy kutya mekkora szeretetet tud adni a puszta jelenlétével az embernek. egy jó illatú finom szőrű kutyát jó érzés megsimizni is. a párom édesanyjával a kedvencünk amikor frissen megfürdetjük (nem sűrűn, havonta kéthavonta egyszer). nah akkor nagyon durván finom puha lesz a szőre, ilyenkor meg tudnánk őt zabálni. ráadásul vicces mert a párom édesanyja már olyan dolgoktól is elájult hogy a kutya le tud ülni. meg tudja hol a helye, meg nem megy ki, húú de okos. a többiről nem is beszélve. szóval ilyen szinten nem modern a tudásuk a kutyáról hogy azt hiszik ezek de nagy dolgok. hogy a kutyám egy csodakutya miközben minden jólnevelt kutya csodakutya :) szóval nem nehéz az emberek szívét megolvasztani én már rájöttem :) elájulnak attól is ha a kutya adja a mancsát. de szabályosan végük volt amikor a kutya leoltotta a villanyt pl. a trükköktől az emberek elolvadnak. de persze az enyémnek könnyű dolga van. pusziszkodik jobbra balra és már attól is elolvadnak, mert úúúristen egy pit képes puszilkodni :) persze ezt is akkor teszi ha kérik illetve engedik, hiszen nem mindenki kedveli ha a kutya lesmárolja az arcát :)