A kutyák ha megszagolnak egy halott embert, akkor tudják róla, hogy halott?

Az enyém már látott ill meg is szagolta. Nem érdekelte. Érdektelen volt iránta.

Nem tudnám megmondani, hogy más kutyából mit vált ki.

Első vagyok, már válaszoltam privátban, de akkor írok ide is:

Szerintem tökéletesen ingerszegénynek ítélte, nem várt tőle semmit, és nem is akart vele mit kezdeni.

Nővéreméknek két kutyájuk volt, az egyik megbetegedett, öreg is volt már, el kellett altatni. Sógorom a kertjük végében eltemette, az a hülye Lekvár (így hívták, mert amikor kicsi volt, benyakalt 6 üveg, kiöntött, elrontott szilvalekvárt...) meg folyton kiásta. Mondjuk ő nagy ásó volt, olyan gödröket ásott, hogy a 2 m-es ismerős nyakig benne volt, és nem érezte az alját... vihették volna a 4-es metró ásására, már rég meglenne :)

A kutyáknak nincsenek tisztában olyan fogalmakkal, hogy élet és halál. Ők érzékelnek bizonyos állapotokat, és ahhoz társul egy viselkedési norma.

Ez kb. olyan, hogy néhányan írják, hogy a kutya milyen empatikus, ha szomorú a gazdi, akkor a kutya odabújik mellé. Hát bakker, amikor engem rázott a sírás, a kutyám olyan megértő volt, hogy rám rohant a gumicsirkéjével, és ott csipogtatta farokcsóválva az arcomba. És nem azért, mert bunkó, csak nem tudtam neki elmagyarázni, hogy a gazdi szomorú. Aztán amikor látta, hogy nem akarok játszani, akkor letelepedett mellém.

Nyilván, ha szerencsétlen kutya ne adj' Isten a saját gazdiját látja holtan, az fájdalmat vált ki belőle, meg kétségbeesést. De ő nem gondol arra, hogy innentől soha többé nem találkozik vele, csak abban az adott pillanatban érzi, hogy baj van. De vadidegennel...Nem tudom. Szerintem az enyém megszagolná, és elmenne.