Van itt olyan aki nem járatja kutya suliba a kutyáját, és maga képzi?

Én elég határozott gazdi vagyok, fontosnak tartom a szabályokat, és hogy a kutyám szófogadó legyen.

De mivel ő az első kutyám, így fontosnak tartottam a kiképző segítségét. Nem suliba jártunk, hanem egy ismerős oktatott, elsősorban engem :) Nagyon sokat jelentett, hogy megtanultam mit hogyan kell jól csinálni.

De szívesen segítünk mi is, ha tudunk :)

Hát én akkor mentem el egyszer kutyasuliba kezdő tanfolyamra, mikor a kutyám 5 éves volt. Nem tudom, melyikünk unta jobban az Ül-fekszik-lábhoz piszkálódást. Addigra klikkerrel tudott egy rakás trükköt, mindig minket hívtak ki bemutatni, hogy a kutyakiképzés nem csak ebből áll...

De azt a könyörgő, szánalmas tekintetet sose felejtem el, amikor minden egyes helyben maradásnál vetett rám a kutyám: "Minek ez az egész cécó, menjünk már haza..."

Ha első kutyás gazdiról van szó, akinek ráadásul nehéz eset a kutyája (pl... beagle...), és nem született kutyákkal suttogó a gazdi, akkor bizony kell a kiképző segítsége, azért, mert könyvből, sorozatokból nem lehet ezt megtanulni (mert pl a könyv vagy a tv nem tudja megmondani, hogy valóban úgy csinálod-e, ahogy azt olvastad/láttad).

Ráadásul nagyon sok olyan probléma lehet, aminek a pontos hátterét (és így a megfelelő kezelését) csak egy szakavatott ember tud felmérni, nem a gyik-en keresztül, hanem a kutyát és téged élőben látva.

Ha nincs a közelben kutyaiskola, akkor járjatok ritkábban, vagy keressetek kiképzőt.

Persze meg lehet tanulni könyvből azt, hogy kéne csinálni, de a külső szemlélő kell, hogy felhívja a figyelmet a hibákra és megmutassa, hogy kell jól csinálni.

1. vagyok.

Hozzám 5 évesen került egy kutyus, három hónapja. Mentett kutya, előttem soha nem tanította senki semmire, az egyetlen parancs amit ismert az volt, hogy "nem szabad", de azt nagyon. Rosszul volt szocializálva, félt más kutyáktól, tárgyaktól, járművektől, kukáktól, lépcsőktől.... és még sorolhatnám. Ráadásul előttem soha nem volt sétáltatva, mert kertben volt, azelőtt meg évekig egy pincébe bezárva élt egy mocskos szaporítónál.

Bár suliban nem voltunk, viszont sok energiát áldozok a nevelésére, szakirodalmakat olvastam, netet bújtam, itt is kérdezgettem elég sokat, eléggé belemélyedtem a témába.

Mostanra a kutyus egy alapfokú vizsgát simán letenne, plusz még póráz nélkül láb mellett sétál, ami nincs benn az alapfokú vizsgában.

Szóval kellő odafigyeléssel, megfontoltsággal, és egy kis ösztönös készséggel (nem magam akarom fényezni, de van aki tényleg tök hülye az egészhez) szerintem meg lehet jól nevelni egy kutyust. Annyit még hozzá tennék, hogy ő egy uszkár, ami az egyik legokosabb és legkönnyebben kezelhető fajta, egy beagle-vel nem biztos hogy sikerült volna. :)

Szia. Én járok kutyasuliba, és otthon is képzem. A kutyasuliban csak engedelmes, és agility van, itthon tanítom neki a trükköket. Amúgy, nekem ne lenne úgymond muszáj a kutyasuliba, mert egy nagyon engedelmes kutyám van, csak nálunk a kutyasuli már inkább egy baráti társaság, és imádjuk mind a ketten. Van, hogy kimegyünk, és bográcsolunk, nyársolunk, vagy háziversenyt rendezünk, szóval tök jól elszórakozunk, meg a kutyáink is imádják egymást. Ha bármelyik meghallja egy társának a nevét, akkor bepörög, keresi, hogy hol van:)

Szóval, nálunk a kutyasuli amolyan baráti összeröffenés, ha meg vannak új kutyások, akkor persze mindenki csinálja a dolgát, de az újak egy 1.5, 2 óra alatt megunják és mennek haza, mi meg maradunk.

Magam képeztem/képzem a család kutyáit. Főleg terelőkutyákkal volt dolgom, de volt egy vadászom is és boxer is.

Senki sem akart semmilyen versenyre menni. Az össze kutya az alap engedelmességi szinten van.

ül, áll, fekszik, vár (mielőtt nekieshetnek a kajának - várják meg, amíg rendesen kirakják neki az adagot)

sétánál mindegyik rendesen lábnál követ, illetve ha engedhetem őket szaladgálni, akkor 100%-ra behívhatóak

aztán fontosnak tartottam, hogy a nyitott kapun ne lógjon meg senki, amíg valaki pl ki/beáll az autóval (erős ingerre -más kutya- sem lépik át a kapu vonalát

Az egyikkel hempergést, kúszást is tanultunk, de mivel ezek nincsenek állandóan használva a gazdi által, így elfelejtődött a gyakorlat.

Sosem jártam kutyaiskolába, a technikámat innen-onnan raktam össze, amiket olvastam vagy láttam. De ha problémám adódna, mindenféle ellenérzés nélkül vinném iskolába.