Ki mit gondol a kutya és kisbaba össze szoktatásáról?

Nagyban függ attól, hogy az adott kutya mennyire van kézben, mennyire tud vele kifinomultan és egyértelműen kommunikálni a kutya. Egy kertbe kicsapott sosem sétáló kutyát, aki naponta egyszer lép kapcsolatba a gazdával, mikor enni kap, nem engednék gyerek közelébe.

Egy jól nevelt kutyát is csak felügyelettel, de neki nyilván többet megengednék.

Alapjáraton nagyon egyetértek ennek a két cikknek a szerzőjével:

[link]

[link]

kedves második.

lakásban lakunk a kutyámmal tökéletes, nevelésben részesült, egy gond nincsen vele. gyeremekünk még nincsen. de akárhogy is nézzük alap szabályként akkor is így kezdenék. ez teljesen normális. a falkán belül sem mehetnek eleinte túl közel a kölyökhöz, ugyanis még túl picik. az izgatottságot is eleve azért tiltanám hogy a kutya ne tudja összekötni a babával illetve a baba jelenlétével. lehet hogy a kutyám ösztönösen ráérez majd de lehet nem, viszont mindenképpen így kezdenék. persze ezt nem úgy értettem hogy mindig. de újszülött babával mindenképp. és csak fokozatosan engedném meg a közvetlen közelséget. de még akkor is lényegében a kutya legyen passzív fél. hidd el , nem egy olyan esetet halottam már ahol a kutya jól nevelt volt semmi baj nem volt de egyszer, egyetlen egyszer az életben odakapott a gyerekhez, vagy megmorogta, sőt olvastam olyat is amikor a gyereket a csúszdáról leérkezvén jól megcibálta a jól nevelt, "soha nem volt gond vele" kutya. szóval ennek fényében inkább legyek ősanya, de a kutya SOHA ne érezze azt hogy akármit megtehet a gyerekemmel.

Szerintem nyugodtan odaengedheted! A kutyának is kell, hogy tudja, új gazdi érkezett a családba ami "kedves" egyes hozzászóló a kutya családja is. Hogyan is lehet elvárni egy kutyától, hogy érezze a határokat? Ez hülyeség! A kutya szeret és ragaszkodik ez a dolga, ezért tartja a kutyát az ember. "Mintha" legjobb barátként élne a köztudatban. Ha nem engedi valaki oda a gyerekéhez a kutyát és nem engedi, hogy oda-vissza szeressék egymást vagy félelmet keltenek mert megszidják a kutyát vagy a gyereket, hogy nem mehetnek egymás közelébe.... Na ebből lesz a baj! Főleg, ha addig családi kedvencként volt tartva a kutya, szeretgetve volt, ő volt a "gyerek". Aztán egyszer csak száműzött lesz, mert jött egy folyton síró valami, amit nem közelíthet meg, nem szagolhat, rá sem nézhet, esetleg még a lakásból is száműzik, csak mert kíváncsi vagy rákiabálnak. Onnantól kezdve a gyerek betolakodó, akit nem tud szeretni, mert miért is tenné, hisz rosszabb lett az élete... Nekem volt kutyám (+dec.27) 11 évesen halt meg, most 4 éves a lányom. Nagyon szerették egymást soha nem tiltottam egymástól őket sőt! A kutya védelmezte, ha úgy tetszik birtokolta a gyereket, mert tudta, hogy a családja szereti és ő is szeretve volt a gyerek által is. Rengeteg kép készült, ahogy totyog a lányom és szorosan mögötte a kutya, minden lépését figyelte, mint egy jó anyuka. A gyereknek is meg volt mondva amikor már felfogta, hogy mit lehet és mit nem, de addig is maradt a figyelés részünkről és persze amikor már sok volt a nyúzás a kutyának, akkor szépen odébb állt vagy bemászott az ágy alá, ahol a gyerek nem követte már.

Szóval Kérdező! Engedd össze őket, természetesen figyelni kell rájuk, de ha félelemmel és szigorral állsz a dologhoz, akkor szinte biztos a bukás. Gondolom szereted a kutyádat ezért csináld okosan és pozitívan, mert szegény kutyus fogja a rövidebbet húzni, ha nem így teszel.

Kutya a gyerekkel SOHA nem lehet egyedül, felügyelet nélkül! Ez a legfontosabb.

Amikor az unokaöcsém megszületett, a kutyámat az elejétől kezdve szoktattuk hozzá, amíg 1-2-3 hónapos volt, addig csak annyira, hogy odaengedtük, hogy megszagolja, lássa.

Aztán amikor már magától elindult a gyerkőc onnantól nem lehetett őket elválasztani. Bár voltak meleg helyzetek, amikor rátenyerelt, meghúzta, ráült, stb, de a kutyám egy hős volt. Persze ilyenkor az első reakciója az volt a kutyának, hogy felé kapott (igen, vicsorogva), de végül sose ért hozzá a foga. Ha akarta volna, akkor bármikor bele haraphatott volna, de soha nem tette, és én is tudtam, hogy nem fogja bántani soha. Persze ettől függetlenül mindig mellettük voltunk, és nagyon figyeltünk rájuk. Már csak a kutyám érdekében is, mert ő is kistestű :)

Már 4 éves a gyerkőc, és imádják egymást, a kutyám mindig kap tőle néhány puszit, ilyenkor ő is megnyalja az öcskös orrát viszonzásul :)

Ha nekem lesz saját gyerekem, ő is kutya mellett fog felnőni, ez biztos. És nagyon sajnálom, hogy az én gyerekkoromból kimaradt.

úgy látom sokaknak nem megy a szövegértés:

egyetlen szóval nem mondtam hogy a kutya száműzve lenne.velünk van a közös szobánkban és ha gyerek lesz akkor sem fog kikerülni innét. de! ahogyan már más is írta illetve ahogyan a belinkelt oldalon is írják első körben semmiképp sem ajtóstul rohannék a háznak. módjával közelítheti meg az újszülöttet. minden valamirevaló könyv is ugyanezt mondja. illetve hogy igenis lennének alapvető szabályok. mint már írtam a párom nővérének vanegy 5 éves kislánya. vannak szabályok, érdekes semmilyen eltiltás nincsen a dologban. az pedig már régen téves hozzáállás hogy a kutya a szeretetért van és szeretni kell. nagyon sok kutyának (sőt valójában mindegyiknek) igenis kellenek a szabályok. ezt is meg lehet találni minden valamire való könyvben ugyanúgy. SŐT! a kutyának a puszta szeretet harmadlagos, ennél sokkal fontosabb számára az élelem illetve a gazdival való séta stb. puszta szeretettel még senki nem nevelt meg kutyát. egy jólnevelt kutya pedig tökéletesen tud alkalmazkodni új szabályokhoz is.

"Hogyan is lehet elvárni egy kutyától, hogy érezze a határokat?" ezt ugye te sem gondoltad komolyan. tökéletesen a tudtára lehet hozni. rengeteg videót, könyvet, linket tudnék példaként felhozni ahol mindenki ugyanazt mondja és nem azt amit te. persze ha azt hitted hogy én a kutyámat egyből száműzném akkor nagyon tévedsz "kedves" okoskodó szerencsés szülő. tudod, nem minden kutya totális megadó típusú, lehet hogy a következővel már nem fog minden ugyanazon az elméleteden flottul működni. sőt, biztos, ha még annyit sem tudsz mire figyelj majd a kölyök vagy kutya választásánál hiszen azt hiszed a kutya azért létezik mert szeretet és csupa rózsaszín felhő...

az utolós hozzászolásban is egyértelmű hogy a kutya feljogosítva érezte magát a gyermek neveléséhez. és igen. tudjuk hogy simán megharaphatta volna, de egy normális idegrendszerű kutya ilyet nem tesz. figyelmeztető morgásokat, illetve odakapásokat produkál. namármost ilyen helyzetben ha a gyerek nem ért a szóbol (morgásból) akkor a kutya könnyen komolyabb eszközökhöz is nyúlhat. ezt elkerülendő a gyereket természetesen soha nem hagyjuk magára. ugyanakkor ha én vagyok a vezér és én felállítottam szabályokat akkor az én kutyám ne érezze már azt hogy az én gyerekemet "nevelheti". persze vannak totál birkatürelmű, megadó típusú kutyák akik elvonulnak ha már nem szimpatikus a gyermek jelenléte. de nem minden kutya születik így, van amelyikkel ezt meg kell értetni. így lesz pl. szabály az, hogy legyen passzív a gyerekkel szemben.