Őszintén ki vagyok akadva! Mit kellett volna tennem, ha találok egy kutyát?

Ma reggel bevásároltam egy helyi hipermarketben, kifelé menet valami eszméletlen vonyításra lettem figyelmes. Nézelődtem honnan jön a hang, egyszercsak megszűnt, azt hittem az egyik közelben álló nő bicikli kosarában volt a kutyus, azért szűnt meg a hang, mert ők közben elmentek.

Már éppen szálltam volna be az autóba, amikor megint hallottam, nem bírtam nyugodt szívvel eljönni onnan.

Végül közelebb mentem és a hang egyértelműen egy ruhagyűjtő konténerből jött.

Annak olyan a kialakítása, hogy én nem tudtam hozzáférni, hogy kivegyem a kutyust.

Első körben bementem a hipermarket infó pultjához megkérdezni, hogy tudnának-e segíteni, tudják-e ki tette ide a ruhagyűjtőt, kinek lehet hozzá kulcsa. Ő nem tudja és nincs ideje és hagyjam békén, hívjam a rendőröket, majd ők intézkednek...

Oké... jobb híján hívtam a rendőröket (helyi, vezetékes telefonon direkt, nem a 17-es számon, első körben csak tanácsot kértem), ők kijöttek, ők is elküldtek melegebb éghajlatra, hogy ilyen témával nem őket kell hívni, miért nem hívtam sintért?

Kétlábon járó telefonkönyvnek néznek, hogy a helyi menhely, sintértelep, állatvédők és egyebek száma is megvan? Meg is kérdeztem dühömben, mire ismét leszóltak, hogy nem kell hepciáskodni.

Eltoltam a fél napomat idióták körében, akikbe semmi állatszeretet nem szorult, mintha még én lennék a hülye, hogy megakarok menteni egy kicsi lelket. Egy kis kölyök kutyus volt amúgy, karakán kis kölyök, úgyhogy jó eséllyel hamar találnak neki gazdit, szerencsére az ő élete már sínen van, de akkor is nagyon dühös vagyok. Órákat toporogtam, olykor beszéltem a kutyához, mint a sajátjaimhoz szoktam, hogy nincs semmi baj, minden rendben lesz... Közben meg jobbról balról csak a lehurrogást kapom, hogy mekkora idióta vagyok, hogy itt mindenkinek plusz munkát csinálok. Ott kellett volna hagynom?