Érdekes? Mit szóltok hozzá?

Egy kedves barátom tollából származik az alábbi írás, szerintem nagyon tanulságos. És akinek nem inge, nem veszi magára :)

Drága kis(méretű) kutyát tartó barátaim-barátnőim-vadidegenek egy része, megosztok itten most egy pár gondolatot veled, jól fog jönni, hidd el.

A te kutyád – fajtájára jellemzően – kicsi. Úgynevezett társasági kutya. Nem várunk el tőle mást, mint azt, hogy aranyos, kedves, játékos kis bohócka legyen, társ és barát. Ez a dolga, és itt most tekintsünk el azoktól a tényektől, hogy a legtöbb kis testű kutya EREDETILEG mire lett kitenyésztve. Ez már a múlt, sajnos.

De.

Attól még kutya. És a vérében benne van minden, ami a kutyát kutyává teszi.

Vannak lábai. Ezen szokott ő járni az utcán, és feltehetően ennek örül is. Nem kézben, ölben, hátizsákban, szatyorban. Sőt, tovább megyek: szüksége van arra, hogy járjon, mert az a normális.

Van orra. Ezzel a – kutyák számára – létfontosságú szervvel NEM csak érzi a szagokat. Ezzel ő kommunikál, jegyzetel, memorizál, üzeneteket vesz, betájolja magát, felméri a helyzetet. Ha elveszed a lehetőséget tőle, hogy megszaglásszon mindent, ami érdekli, megfosztod a világ azon részétől, ami neked a tévé, internet, telefon. Nyugodtan engedd oda a hóban, a sárban is a bokrok közé, a fűre, a pocsolya mellé, neadjisten a pocsolyába. Túléli. És még örülni is fog neki.

Ha szembe jön veletek egy másik, alkalmasint jóval nagyobb kutya, ne az legyen az első, hogy a tiédet felkapod, és úgy mész vele, mint az amerikai katonák a Mekongban, fej fölé emelt karabéllyal. Te sem mész át a túloldalra, sőt, fára sem mászol, ha egy nálad jóval nagyobb ember jön veled szembe az utcán. Nem tudom, ki terjesztette el azt, hogy a nagyobb testű, esetleg vágott fülű kutyák törvényszerűen lemészárolják a kisebbeket. Nézd mindig a másik kutyát,- aki a farkát csóválja, vagy akár teljesen közömbös, de jóindulatú – mielőtt a te kiskutyádat, átragasztva rá saját komplexusaidat, jajgatva, pánikban felkapod. Mert nem ő fél – te csinálod vele, hogy féljen. Te éred el azt az eredetileg egészséges lelkű kiskutyádban, hogy – amikor egyszer nem tudod „ megmenteni” a közelgő, farkát csóváló pitbull / argentin dog / masztiff / cane corso / dobermann stb. elől, akkor – a szerencsétlen kis állat nekirontson a valóban vele nem egy súlycsoportban lévő, semmi rossz szándékot nem mutató nagydarabnak. Amiből tényleg baj lehet.

És azt a bajt TE okoztad a saját kiskutyádnak, barátom-barátnőm-embertársam. Te, egyedül.

Aki a toykutyádat nem kutyaként, hanem egy szerencsétlen, szappanillatú plüssállatként kezeled.

A kiskutyák nevében kérlek: tedd már a helyére a dolgokat.

Legyen yorkie, csivava, törpeuszkár, havanese, bolognese, shi-tzu, bármi hasonló…

KUTYÁD van.