Ma veszítettem el a kiskutyám. Westie volt 6 éves. Egyszerűen nem tudom felfogni és elfogadni, hogy nincs többé. Ti mit tennétek/tesztek ilyen helyzetben?

Megtörtént velem 2x..jóformán egymás után.. Volt egy keverék kutyusom 7 évesen halt meg epilepsziás volt..Meghalt nagyon ragaszkodtam ahhoz a kutyushoz mert akkoriban csak ő volt nekem. Egy napon összeesett futottam ki hozzá..és ki kellett hívni a dokit annyira rájött, hogy nem lett jobban így elaltatták..nem volt menthető.. :( megviselt elég rendesen..nem ettem nem ittam 2 napra rá kerestem az öreg kuvaszunkat...hát befeküdt oda ahol a társa meghalt..kimentem hozzá mondtam neki nekem is fáj, hogy nincs itt sírtam könyörögtem neki, hogy ő ne hagyjon itt...de még is itt hagyott.. Nem tudom, hogy azért mert öreg volt vagy mert ők is ennyire ragaszkodtak egymáshoz sajnos ezt nem tudom... De nagyon kikészültem akkor...nagyon mély depresszióm volt... Vittek orvostól orvosra..de nekem csak a 2 kutyus járt az eszembe..hogy még is miért...mikor olyan jól megvoltunk.. Azóta van 2 kutyusom ismét..szeretem őket..de mégsem ragaszkodok hozzájuk annyira mint a régiekhez..hisz ezt a szenvedést mégegyszer nem bírnám elvislelni...

Én akkor el zárkoztam mindenkitől..csak feküdtem és mikor felfogtam a dolgokat hogy nincsenek többé...úgy 2 hétig sírtam utánuk megkönnyebbültem..de még a mai napig hiányoznak..

Először is részvétem. Másodszor:

Nekem már rengeteg kutyám volt mindet nagyon szerettem. Körübelül 3 napig sírtam utána/uk (ez nem javaslat hogy sírj csak úgy mondom :)) ) kb 2 hétig nincs kutyám aztán veszek 1 újat mert rájövök hogy kell 1 új lelki társ és abba is belegondolok hogy Ő sem akarná hogy magamba forduljak. Persze esténként mindig felnézek az égre és beszélek hozzá.

Ne hidd azt hogyha van másik kutyád lecseréled Őt. Ez nem így van! Ő sem akarná hogy szomorkodj.

Én ezt szoktam tenni (dióhéjban): mindig felnézek az égre és beszélek hozzá, 2 hét után veszek másik kutyát mert tudom hogy Ő sem akarja hogy egyedül legyek.

Remélem hasznos tanácsot adtam. :))

Páá

Részvétem!

Tudom mit érzel...

2kutyánkat vesztettük el 1hónap alatt. Karácsony előtt itt hagyott minket az öreg bernáthegyi kutyusunk. Rá kb. 1hónapra a másik két kutyánk is megszökött. Teljesen összetörtem, a szomszéd falukat is átkutattuk. Az egyik kutyánk hála Istennek hazajött 2nap csavargás után. Nagyon örültünk, reggel ott ült a kapu előtt és várta, hogy beengedjék. Ezzel bebizonyította nekem, hogy igen is szeret minket ez a rosszcsont és szeret itt élni.

A másik kutyánk nem jött haza, de biztos vagyok benne, hogy még valahol él mert talpraesett jószág volt és még mostis az.

A sors úgy hozta, hogy 1hónappal később a menhelyről magunkhoz vettünk egy kutyust, júniusban pedig az utcán találtam egy másik kutyust az utcán, így ismét 4kutyónk lett.:)

Sokat vesztettem, de nyertem is 1év alatt. Annyi vigasztal, hogy ha nem vesztem el őket nem segíthetek másik két kutyán.

Kitartást!:) Ne hagyd el magadat, ez az élet körforgása nem tehetsz ellene semmit. Ha úgy érzed készen állsz egy új kutyusra szerintem vegyél magadhoz egyet könnyebben túl tudod tenni magadat rajta ha van ami leköt téged és nem vagy egyedül.

Részvétem.

Tudom, hogy most a legkevésbé sem ezt akarod hallani, de ha a kutyára rendesen figyeltetek volna, hogy ne tudjon kiszökni, akkor valószínűleg még mindig élne. Egyébként minden bizonnyal parvo vírus volt, nekünk is mondták, hogy járvány van. Amúgy gyógyítható...

Én amikor megdölött a kutyám, (elütötte a kenyeresautó), eltemettem a kertben, és fontam neki szőlőlevelekből egy koszorút. És sokáig szomorú voltam miatta.

Kutyatetemet temettem! Eszperente nyelven!