Szerintetek jobb lenne a kutyámnak, ha anyukámnak adnám?

Ha nem tudtok otthon megfelelő szabályokat bevezetni, akkor jobb lenne a kicsinek anyukádnál.

Őszintén szólva fogalmam sincs hogy mit tehetnétek, hogy jobb legyen neki veletek. Mert azt meg a nagy sem érdemli meg, hogy kirakjátok az udvarra.

Remélem tudnak itt nektek valami jó ötletet adni, de ha nem, akkor menjen a kiskutya anyukádhoz.

Ezt nem most szúrtátok el, hanem jó régen. A nagyot tudatosan nevelni kellett volna, hogy vigyázzon, figyeljen a kicsire, nem kellett volna (és a mai napig sem kéne) hagyni, hogy elvegye tőle a játékokat, fellökje, odébb tolja simogatásnál (a felsorolt dolgokért egyébként az én kutyám olyan pofont kap, hogy még az is belehülyül, akinek elmeséli).

Mostanra valószínűleg jobb, ha anyukádnál marad a kicsi, ha eddig nem tudtátok megfelelően nevelni a nagyot, most már hagyjátok a francba, sokkal nagyobb meló lenne, amit - a leírásodból gondolva - nem sok kedvetek lenne megcsinálni (ha lett volna, nem lenne problémátok).

Hehe... :) a "pofonosztó" válaszoló vagyok :)

Persze, mehet a piros kéz, amiért "verem" a kutyát, az sem zavar, amikor az utcán szólnak rám egy pórázrántásért, vagy a futtatón azért, mert meghajtom, vagy (ilyen eddig egyszer történt, de hadd legyen min megbotránkoznotok) megtépem a kutyát. Azonban azt a nagyon érdekes dolgot vettem észre, hogy míg a beszólogatók kutyája (ha van egyáltalán) a póráz végén, két lábon, fejhangon üvölt, odakap a gazdájának, a büdös életben nem járt még a szabadban póráz nélkül és az össz tudománya az, hogy (konkrét "kutyást" idézek) "meg tud állni a négy lábán", az én kutyám fegyelmezetten közlekedik láb mellett, rá sem bagózik a többi pórázon lévő kutyára (amíg engedélyt nem kap rá), első szóra rohan felém, az pedig át sem futna az agyán, hogy az én jelenlétemben eldöntse, ki mikor kit simogat, vagy éppen mivel/kivel játszik - ugyanis ez az én dolgom, ahogyan az is, hogy a kutyám szemében kompetens vezetőként feltűnve büntetés és dicséret megfelelő arányú alkalmazásával megtanítsam őt együtt élni a világgal, amelybe "belekényszerítettem". Ettől függetlenül - csak hogy mindenki megnyugodhasson - a kutyám jól van, ágyban alszik, prémium tápot eszik, napi két-három órát mozog és mindent összevetve azt hiszem, kijelenthetem, jól érzi magát a bőrében.

A verést a kutya nem képes értelmezni, számára csak bántalmazás, semmi haszna nincs, csak ront. Ettől függetlenül az igaz, hogy egy jól irányzott tockos, grabanc rázás olykor csodákra képes! A fizikai fenyítésnél sokkal hatásosabb (a kutya szemében sokkal nagyobb büntetés) egy meghajtás, megtolás, de pont ezért ezt nem is szabad mindig használni.

De a lényeg, hogy valóban a nevelésben vannak gondok. Ha az én nagytestű kutyám merne bármiféle ilyen szemtelenséget tenni a pulimmal, biztos, hogy azonnal zavarnám ki a szobából! Kérdező, ha nem akarsz megválni a kutyádtól, kezdj el szabályokat hozni. Többek között minden nap foglalkozz eleget a kicsivel és ne engedd, hogy ilyenkor a nagy beleszóljon ebbe, részt vegyen benne. Külön-külön vidd őket sétálni és tiltsd meg a nagynak, hogy így zavarja és terrorizálja a kicsit.

Ha több kutyát tart az ember, az nagyobb gonddal jár (már a rossz nevelés esetében).

Ha két kutyád van, nincs kivételezés egy cseppet sem. Nem szabad hagyni hogy a nagy elnyomja a kicsit. De láttam már erre példát úgy is, hogy a kicsi tartotta uralma alatt a nagyot... ezt sem szabad!! A kutyák a falka tagjai, lehet sőt lesz is köztük rangsor de neked, mint vezérnek nem kéne ezt hagyni!!