Ebbe senki nem gondol bele?

Lehet elősre is "jajj jajj" fajtát venni, cska akkor tényleg bele kell adni apait-anyait. Ez az emberek 70-80%-ra nem igaz.

A nővérem 17 éves elsőkuytásként rotit vett. A világ legjobb kutyája volt. De nem is járt bulizni akkoriban (amíg a kutya bombabiztos kiképzése véget nem ért), nem volt semmi extra porgram, csak a kutya.

ahogy little red irta

a másik meg az hogy ha engem érdekel egy kutya fajta és csak olyat szeretnék akkor nem itt kérdezgetem hogy mások mit ajánlanak, hanem utána olvasok annak a fajtának amit szeretnék. betegségek, tisztálkodás, nevelés, személyiségi jegyek stb... pl.: imádom a beaglet, de mivel panelban lakok, a beagle meg alapjáraton vonyítós kutya, plusz könnyen szökik mert az orra után megy, így akár mennyire is szeretem nem választom ezt a fajtát mert panelban lakok, városban, sok az autó (és ütöttek már el előttem fiatal beaglet mert éppen akkor szakadt el a póráza amikor egy kóbor kutya ott kóválygott...

Engem nem hatott meg, h ajánlott-e a kedvenc fajtám elsőnek v sem. Én nem kérdeztem meg senkit róla.

Úgy voltam vele, ha nem megy, megyünk kutyasuliba.

Aki bizonytalan és döntésképtelen, másnak kell megmondania, h mit csináljon, az nagy valószínűséggel a kutyával is határozatlan lenne.

Általában azok szoktak itt kérdezni, akiknek nincs konkrét elképzelésük, vágyuk. Őket a válaszolók akkor már inkább a könnyedebbnek gondolt fajták felé terelgetik, egyébként logikus módon. Ha a kérdező nem csak egy szeletét szeretné felmérni a választási lehetőségeinek, akkor jobban teszi, ha fellapoz egy kutya enciklopédiát, mivel itt ajánlások hangzanak el.

Ha valaki xy fajtát szeretne, de a kérdéséből és válaszaiból nyilvánvalóan kitűnik, hogy nem alkalmas arra a fajtára, akkor igen, lebeszélik róla. Ha alkalmas rá, akkor meg nem. Szerintem aki xy fajtát szeretne, de itt kérdezősködik róla, az már alapból gyanús.

Nekem úgy adta magát, hogy könnyen kezelhető fajtában gondolkodjak első kutyának, ez volt az egyik fő szempont. Eszembe sem jutott egy problémásabb fajta. Nyilván egy kezdő is nevelhet jól egy jajj jajj kutyát, de én nem akartam feleslegesen ekkora kihívást vállalni.

Amúgy azóta annyira megszerettem a választott fajtát, hogy szerintem már ki is fogok tartani mellette. :)

Szerintem ezt inkább úgy kell értelmezni, hogy akinek totál nulla tapasztalata van kutyával, az válasszon mást ha lehet.

Én pl 22 éve várok egy saját kutyára. Ez idő alatt minden létező szakirodalmon átrágtam magam, filmeket nézek, menhelyre járok ki a rehabilitációba segíteni, többen kértek már tőlem tanácsot, a családban az összes kutya alapidomítását nekem köszönhetik. Mindezek ellenére sohasem lehetett egy saját kutyám aki itt lakik velem egy fedél alatt, pedig felkészült vagyok még a báránybőrbe bújt farkasra is. Na ennyit az önsztárolásról.

Szóval ha valaki egy nap kitalálja, hogy kutyát szeretne, de még arról sincs elképzelése, hogy mit és mennyit eszik, az tényleg ne mondjuk egy filát vegyen elsőnek.

Sokszor már néhány mondatból le lehet szűrni, hogy van-e valaki elég felkészült, intelligens, idős egy fajtához. Azt te sem vitathatod, hogy ha egy 12 éves kislány akar ambullt, a többség jogosan érzi úgy, hogy ebből bizony baj lehet.

Egyébként pedig semmi baj nincs azzal, ha valaki itt kérdezi meg, hogy kinek milyen tapasztalata van az adott fajtával, mert sok esetben az internetes fajtaleírások enyhén szólva távol állnak a realitástól, ráadásul az már csak nem lehet probléma, ha valaki azért kérdez, érdeklődik, mert fel akar készülni a kutyájára és kétségei vannak. Akinek nincsenek kétségei, azzal van a gond.

Ez a lebeszélés a "jajj jajj" kutyákról szerintem sok mindentől függ. Emlékszem tavaly volt egy időszak, mikor naponta többen is kérdezték hogy első kutyának megfelelő lenne-e egy csehszlovák farkaskutya, mert nekik az mennyire tetszik mert úgy néz ki mint egy farkas. Ilyen esetben már alapból megpróbálnám lebeszélni az illetőt, mert azon kívül hogy szép kutyák 100% hogy egy teljesen kezdő kutyatartó nem fog velük megbirkózni, főleg hogy nagyon sokan csak addig jutnak el hogy képeken nézegetik őket hogy milyen szépek is (pont mint autóvásárlásnál) de nem olvas utána mivel is jár egy ilyen kutya tartása.

Van igazság az érvelésedben, de fordítsuk meg a dolgot: megveszi a számára álom kutyát, majd mikor eltölt vele egy bizonyos időt rádöbben hogy ez mégsem az az édi-bédi kutyuska amit képeken nézegetett és kb 3 verzió lehetséges:

1. segítséget kér, és elmegy kutyaiskolába ahol jó esetben megtanulja kezelni a kutyát

2. feladja az egészet, lesz ez közveszélyes és kezelhetetlen kutyája

3. valamilyen módon megszabadul a kutyától (menhelyre leadja, kirakja az út szélén stb)

Sajnos hazánkban az utolsó kettő verzió az elterjedt a gyakorlatban.

Mint írtad 10-15 évre választ kutyát magának az ember, és ha lepasszolja az első "jajj jajj"-t rövid időn belül és semmit nem változik az illető hozzáállása a kutyákhoz, a következő "jajj jajj" kutyának is ez lesz a sorsa mert fél év múlva már egy másik farkas kinézetű kutya fog nagyon tetszeni ennek az embernek, mert úgyis a kutyát (vagy a fajtát) tartja majd hibásnak a viselkedési problémák miatt nem pedig saját magát.

A westi nem egy jajj, jajj kutya, mégis lemondtam róla, jó 15 évre- remélem, és egy ölebet választottam... tényleg könnyű nevelni amúgy. Egyszerűen én tudom magamról, hogy nem vagyok túl következetes, ezért makacs kutya szóba sem jöhetett amíg nem mértem fel a képességeimet. Már tudom, hogy képes lennék megnevelni egy westit is.

Ha te nem vagy bizonytalan magadban válassz jajj-jajj kutyát. De figyelmeztetnélek, hogy egy jajj-jajj kutya rossz kezekbe kerülve hiper jajj lesz, sőt akár veszélyes is!

Kezdő kutyás+jajj-jajj kutya= kutyaiskola, kiképzés. Ha ez neked oké, mind időben, mind anyagilag, hajrá. De kár lenne azt gondolni, hogy csuklóból megoldod, egy kamasz jajj-jajj kutya nevelését...