Nagy dilemmában vagyok, hogy döntsek?

Szeretnénk párommal egy kutyát, társasházba. Az előző kutyánk csivava volt, és nagyon megszerettem azt a fajtát. Viszont van számos ok, amiért kételkedem benne, hogy megint csivit vegyek-e.

-Sokat ugatott, nem tudtunk otthonról kimozdulni, mert egyfolytában sírt, a szomszédok felakartak jelenteni, nem volt szobatiszta, még szerencse, hogy csak egy ideiglenes albérlet volt, viszont most a végleges otthonunkban vagyunk, és rettegek attól, hogy megint gond lesz ebből és itt már semmiféleképpen nem szeretnék bajt a szomszédokkal. Tudom, sok mindent elrontottam a nevelésében, azóta rengeteget olvastam utána és néztem oktatófilmeket is..falkavezérség -szeparációs szorongás, szobatisztaság, és úgy érzem felkészültem arra, hogy újrakezdhessem. Már nehezen tudok újat olvasni kutyákkal kapcsolatban, kimondhatom, hogy értek hozzájuk elméletben. Jegyzeteket is készítettem arról, hogyan neveljem fel lépésről lépésre, hogy én legyek a falkavezér. És állítólag ha betartom mindezt, akkor nem lesz gond. Egyébként vidéken, a szülői háznál voltak kutyáim, és jól neveltek voltak mind, pedig még semmit sem tudtam a nevelésükről. De csak más egy kinti kutya, velük normálisan kutyaként bántam, de a kis tökmagomat akivel egész nap együtt voltam, gyermekemként kezeltem. Szóval tudom hogy mit kell másképp csinálnom.

-A másik nagy gond, a szőrhullás. Embertelen mennyiségben hullott, már teljesen kivoltunk. Viszont semmilyen kefét nem használtunk, tehát nem is próbáltunk meg ezen segíteni. Ez is másképp lenne, utánanéztem hogyan ápolnám..furminátor, napi áttörölgetés..

Nagyon sokat gondolkodtam már más lehetőségeken, hogy talán másfajta kutyát kéne választanom, olyat akinek nem hullik a szőre mint pl a bichon, vagy amelyik csendesebb, nyugodtabb fajta, nem pedig ennyire éber. De mindig a csivavánál kötök ki. Ma is megláttam egyet az utcán..nem tudok ellenállni, annyira magával ragad a személyisége.

Azt mondják, a gazda hibája minden, hogy megfelelő neveléssel nem válik a kutya ilyenné.

Tehát ha betartom a dolgokat, akkor én is egy nyugodt természetű, barátságos csivavát kapok majd? És a szőrhullás? Rendszeres ápolással állítólag nem kéne hogy gond legyen belőle. Mindezek nyugtatóak, de egyfolytában eszembe jut hogy mi volt régen, és félünk attól hogy mi van ha megint ez lesz? Ha tehetném, egy időre kikölcsönöznék egy csivavát és kipróbálnám, hogy tényleg kiküszöbölhetők e ezek a gondok. Viszont senkitől nem tudok kölcsön kérni egyet, szóval nagy döntés előtt állok. A másik amitől még félek, hogy hamarosan dolgozni fogok 8 órában, és lesz olyan pár naponta, hogy a kutya egyedül lesz itthon, mert pont úgy jön össze a munkaidőnk párommal, hogy egyikünk sem lesz itthon. Ez kb 1-2 hetente jelent 2x 7-8 órát. Viszont van egy macskánk is mellé, ha az számít valamit. Nincs senki, akire rá tudjuk bízni, nincs ismerős a közelben. De ezen kívül rengeteget törődnénk vele természetesen, nagyon jó dolga és boldog élete lenne velünk, de nem tudom hogy addig bírja e tartani a pisit kakit, mert pont a csivavának nagyon rövid a tápcsatornája.

Tudom, sokan azt mondjátok erre, hogy akkor ne vegyek kutyát, de nem tudok kutya nélkül élni, a nap 24 órájában ezen jár az eszem. Mellesleg annyi kutya van itt a szomszéd házakban panelban, és nem hiszem hogy ott is mindig van mellette valaki. Mit tanácsoltok?